home

Ismét vekker, ismét hajnali 4. 5re jön a taxi és még fizetni is kell a szállodában. fél5 után nem sokkal lementem. számla előkészítve, tényleg 5 perc alatt megvolt a fizetés és számlázás ceremónia. Most próbáltam figyelni, hogy mikor átadják a számlát -vagy bármit- akkor én is megadjam a tiszteletet, és két kézzel vegyem át, ahogy adják. A Taxi időben megérkezett. El is kezdtünk bepakolni. de...nem fértünk be. Azonnal hivtak egy másikat. Persze ez sem volt lényegesen nagyobb, de legalább a csomagtartó üres volt, igy a 4 feladós táska befért hátra, a sok kézi meg jött velünk. Egész hamar, 1 óra alatt kiértünk, de valamiért nem 16, hanem 20 Rp/km volt az út, de pont volt még rá pénzünk. 1010 lett a vége. (mégsem 1700...)
Reptérre be. Első ellenőrzés. Csak az léphet be a reptérre, akinek van igazolása, hogy jegye van. Mivel beszállókártya ekkor még nincs, ezért még 2 nappal ez előtt, amikor volt net, lementettem a foglalásokat a gépre, amit este a szállodában kinomytattam, csak azért, hogy most eljussunk a reptér kapun túlra. Sorbanállás a check-inhez. Itt ki kell tölteni az országelhagyási kártyát, hogy lássék tényleg kimentünk... sorbanállás, sokáig. cehckin. Sajnos már tele a gép, nincs négy hely egymás mellé. talán kettőt még tudok találni...Végül sikerült neki, viszont piuféknak már nem volt hely, igy ülésszám nélkül kaptak beszállókártyát. Bevándorlási ablak, leadjuk a papírt, jól megnéznek, pecsétet is kapunk, hogy kimegyünk. Vetkőzőshow. Minden kézipoggyászon lennie kell egy papirnak, amit lepecsételnek ellenörzés után. És lepecsételik a beszállókártya mindkét felét is miután átmentél a rtgkapun és kéikeresővel és motozással ellenőrzitek. Vettünk inni, hogy elfogyjon a Rp készletünk, majd megkerestük Pifuékat, akik próábltak ülőhelyet szerezni magunkak. Közben kiderült, hogy a köd miatt a gépünk úgy 300 km-rel odébb van egy reptéren. üljünk le, várjunk. így lett. leültünk, vártunk. vártunk vártunk szunditottunk vártunk szunditottunk. Ildi szólt, hogy ingyen kaját osztanak, úgyhogy szereztünk reggelit. Adtak inni vizet és üccsit is. Aztán tovább vártunk, közben kiirátk, hogy 11:00kor indul a gép. Majdnem jó volt, 11kor kezdünk el beszállni. A beszállásnál egy meber ellenőrzi az útleveled és a beszállókártyád. Egy ellenörzi, hogy a csomagod le van-e pecsételve, ha nincs meg a pecsétes papir visszazavar ellenőrzésre. majd egy ember ellenőrzi az útleveled mégegyszer majd kezelik a beszállókártyád. Engem ez után még kiszedtek a sorból és átkutatták a táskám, elvették az innivalót, amit a reggelihez kaptam. Hiába mondtam, hogy itteni. (Aztán rászóltak az ellenőrző srácra, hogy fogja magát vissza, akkor már a többi piámat meghagyta) De minden zsebébe belenézett a táskámnak. Nem egész értem, hogy minek ez. Ellenőrzik a táskám, nem hozhatok be semmit amit nems zabad felvinni, akkor 1. minek a pecsétes papír a táskára, ha úgyse hozhatok be semmit, 2. minek a beszállás előtti kutatát, motozás, ha már leelenőriztek egyszer? Ja, ha nem bizunk az első ellenőrzésben, (ami szigorubb mint máshol...) akkor... ehh.
Beszálltunk, és pontban délben a levegőbe emelkedett a vasmadár.
Ésakkor repültünk, repültünk, repültünk....ettünk, repültünk, ettünk, repültünk. Kérdeztem a stuit, hogy van-e valami segíség, hogy tuti átérjünk a másik terminálra, hogy haza tudjunk jutni. Mondta, fussunk. Kösz.
De hát ez lett. futottunk. Futott velünk a két srác is, akik mögöttünk ültek, informatikusok és magyarok. :)
Szerencsésen elértük a gépet, annak ellenére is, hogy a táskámat ismét átkutatták, mert bennefelejtettem egy mangólevet, eredeti csomagolásban. Persze azt ki kellett dobni. Eh.
A Pestre tartó gépen is ettünk, aludtunk.
FErihegyen pedig álltunk a csomagkidobóban. Andi táskája hamar megérkezett, aztán vártunk. A végén már csak mi négyen, a két magyar srác meg még egy család állt ott. Akkor is, amikor megállt a szalag. Jelentettük hát, hogy nem jött meg a cucc. Mondták, hogy vaásrnap 2-3körül hozzák. De csak pesti címre, vidékire csak hétfőn. Így megadtunk egy káposztási cimet, és vártuk a telefont. Nem jött. a telefont sem vették fel. Pedig hivtam őket. Végül hétfőn 10:30kor megérkezett a csomag. Ennyi volt. :)

BGL day

Reggel pakolás, reggeli, indulás. Korán, 9kor már ki is csekkoltunk, mert hosszú út várt ránk. Kicsekkolásnál, amig az ügyeket intézték, egy ottani srác nagoyn jófej volt, jót beszélgettünk, viccelődtünk. Ismét megbántuk, hogy nem ide jöttünk két napra .:) akkor is, ha nagyon drága hely.
9:02kor már az autóban ültünk és "repesztettünk" a kochini reptér felé. Mivel még minding sok a töntetés és az útlezárás e miatt, ezért kerülőúton mentünk, ahol láthattuk is a két ominózus gát közül az egyiket. AZért tüntetnek az emberek a gát miatt, mert már elérte, sőt 50 évvel túlhaladta az élettartamát a két gát, és nagyon sok vizet tartanak maguk mögött. Most valakinek valami joga lett a vízszinteken emelni -nem teljesen értem-, és az emberek félnek, hogy átszakad a gát, és akkor fél Kerala megyét elönti a víz. A kormány viszont nem igen tesz semmit a gát újjáépítéséért. ílletve vannak még szeizmológusok meg bíróság is a képben, de nekem még zavaros a sztori egy kicsit. AZt tudom, hogy vannak mindenféle mérőeszközeik, amik mérik a szeizmikus mozgásokat, cask nincs emberük, aki ezt értené az adatokat. Meg, hogy a bíróságok támadják a víztulajdonos vízemelési szándékát és olyan megoldásra törekednek, ami mindenkinek jó. Szóval ezért tüntetnek, és mi ezért mentünk szerpentines úton. Ez még a kisebb baj lett volna. Jobban zavart, hogy a minősége olyan, vagy rosszabb mint a Bodrogolaszi-Sárospatak útszakaszé. Jobb ementális sajt megirigyelné a lukak számát... iszonyat volt. 1-2km/órával mentünk. Szerencsére sikerült bevetnekm a jótékony alvás trükköt, így a következő emlékem már a reptér közeléből van. Szerencsésen odaértünk a reptérre, Béla megkapta a jattját. Ettől fogva az új neve Fülig Indián Jimmi lett volna a vigyora miatt, de elváltak útjaink.
A reptéren várás, becsekkolás, vetkőzőshow volt a szokásos menetrend. Végül bejutottunk Kochin Nemzetközi reptér Indiai járatokra váró utasok számára fenntartott várójába. 3 kapu van, ezért a menetrend kijelzőn nem is tüntetik fel a kapu sorszámát. Látod hol áll a sor, onnan megy a géped. Az utasok kényelmét továbbá szolgálja a sok fotel melyek messziről kényelmesnek látszanak, benne ülve inkább valami ittmaradt kínzóeszköznek tűntek. Gép befut, mi kifutunk a légkondiból a melegbe. mindegy, már úgyis meg vagyok fázva két napja.
A repülő út után viszonylag hamar megkaptuk a csomagokat, találtunk taxit és a tervezett idő előtt egy órával a szállodában voltunk. Becsekkolás, jópofizás, bőröndjeink összeszedése után már indultunk is vásárolni. Az ismerős 335E buszra várni kellett egy jó 10 percet (3-5percenként sozkott járni!), de végül befutott, és a tömeg ellenére egész türhető utunk volt a HyperCity-ig. Itt aztán vásároltunk. Nem meglepő egy hipermarketben, he? :)
Szálloda, pakolás, alvás. Semmi izgalom, semmi váratlan, semmi meglepő. Azért volt némi közdés megint a taxival. Vásárlás előtt szóltunk, hogy kelleni fog. mondták jó. Utána megkérdeztem, mondtják, hogy a hotel saját taxija, 1700 ért kivisz a reptérre. Veszekedtünk kicsit, mire megegyeztünk, hogy hivnak egy Meru taxit, mert a hivatalos taxitársaság kivisz 800ért...

Elefánt-day

Reggel ébredés után már várt minket a tea a teraszon, és nem sokkal később követte a reggeli. Aztán begyújtották a motorokat, és száguldottunk vissza a kikötöbe, izgatottan készülve utolsó világjárós napunkra. Korán akartunk indulni, végül olyan fél10 felé keveredtünk az autóba. Hosszú, 150kmes út várt ránk. Nem mondom, hogy nem pörgött le párszor a szemem előtt életem filmjének első pár kockája némelyik szerpentines előzésnél. Hogy miért? Mert itt előzés úgy néz ki, hogy sofőrünk eldönti előz. Nincs senki szemben, hát usgyi. 5.ben, 1400as fordulatnál kiszáguldunk a teherautó mögül. Nem, nem kapcsolunk vissza, nem, nincs padlógáz. Haladunk. 2-3 néha akár 5el is gyorsabban mint a teherautó. ja, hogy közben feltünt valami szemben a következő kanyarban? nem baj, ez nem tántorithat minket el, folytatjuk amit eddig csináltunk. Ha motoros, elfér. (mármaikor) ha nagyobb, akkor dudálunk, villogunk, ő is. aztán valahogy túléljük. Ezt megcsináljuk sokszor. de mások is velünk szemben, szóval ez igy jó...izé normális...
Nahde útunk bevitt minkett egy hegyes részbe, ahol a Mártix egyik mondata jutott eszembe. "There are fileds, endless fileds". Csak itt éppen teát termeltek. Nagyon szép a sok tea cserje egymás mellett. Egyforma magasak, mintha sövényvágóval vágnák a tetjüket, szinte alig van ösvény köztük. szép és kész. :)
AZtán egyszercsak megálltunk, hogy itt a Fűszer mező. Speciel egy nagy zöld dzsumbujt láttam, de ebbe ne menjünk bele. Vettünk jegyet, lett vezetünk, akik végigvezettt minket a fűszereken, elmesélve, hogy melyiket milyen gyógyitásra használják az ajuvédisták. Megismertük a királyi családot is. Királynő a Vanília, Király a bors és királylány a szegfűszeg. Természetesen elhetett gyógyszert is venni, meg fűszert a végén.
Ezután jött az attrakció. Ebédet is elnapoltuk, csak tuti odaérjünk. És igy is lett, bár közben egy pár percre megálltunk, hogy az esti programra megvetessék velünk a jegyet. Béla nagyon tolta, hogy nézzük meg a Kerala táncot és utána a küzdősport bemutatót. De végül csak a sportosra vettünk jegyet. Aztán mentünk is tovább. Behajtottunk a kapun, parkolás. Jegyvásárlás. Végül a fél órás mellett döntöttünk, lévén nem volt annyira meleg, hogy a folyóvizet locsoljanak ránk mindenféle légzőszervekből. és kisvártatva már Lesme elefánt hátán ültünk. Andi ült elöl, én mögötte. Biztos elefántlovaglási előírás, hogy a jól szétterpesztett lábú nők ülnek elöl. :) Lesmevel sétáltunk egy kicsit, itt-ott megálltunk, ahol a vezetőnk csinált rólunk képeket. Fáninkat sokat kellett nógatni a hidak előtt, így úgy érezzük, hogy neki még a hidat sokat kell gyakorolnia. Ennyi kis séta után ismét megállapítottam, hogy gyarmatosítóinknak nem lehetett rossz Elefánt hátról mondani, hogy: "Akkor ez most az én földem, gyerünk rabszolgák, pisiljétek körbe" :) A ride után még csináltak pár képet, amint simogatjuk azt a keméyn szőrös orrmányát és ezzel véget is ért az attrakció.
Mostmár nagyon éhesen ültünk be valami étterembe, ahová Béla vitt minket. Nem minden kaja volt, állítólag a gát-tüntetések miatt. Ami volt az is vegyes. A csajoké nem volt jó, amit Pifu meg én kértünk az nem volt rossz. De legalább az ananászlé valóban frissen facsart volt.:)
Még egy óránk volt a lefoglalt és kifizetett harcművészeti bemutatóig. Bármennyire is unszolt minket Béla, nem volt kedvünk a tradicionális Kerala táncot megnézni, így elemntünk sétálni. A szokásos zajos, behatásokban gazdag vásárinak tűnő hétköznapi forgatagon kívül egy meglepetés volt, mégpedig, hogy kétszer is szembe találkoztunk a tüntetőkkel. Nagoyn kiabáltak valamit, de nem angolul. Egy-egy kisebb csapatnak volt egy előolvasója, akik papírból olvasta a szöveget, a többiek pegid hangosan kiabálva ismételték.
Ezen kívül érdekes volt látni, hogy a banán chipsz nem zacskóban terem. A boltokban reszelték (mintha káposztagyalu lett volna) az uborkát és nagy gázzal fűtött wok formájú üstökben sütötték a chipszet. Eymás melletti boltokban 10-20 vagy még több ki friss és csomagolt chipsz volt. Nagoyn menő lehet arrafelé.
A harcművészeti bemutató érdekes volt. 5 srác ugrált, hajladozott, verekedett, kardozott, lándzsázott. Érdekes volt, hogy szinte sose harcoltak egymás ellen ugyanazon tipusú fegyverrel. Talán egyszer volt kard-kard, de inkább kard-puztakész, kard-lándzsa stb. Meg az elején volt hajlékonysági és ügyességi bemutató. Az egyik ilyennél egy srác ugrott át guggoló emberek fölött. először egy, aztán kettő, három. Majd hívtak egy helyi néző srácot. Majd kiszúrtak egy fehér nagymamát. Majd utolsónak Andit hivták le. :) így ő is ott guggolt miközben a srác ugrott. jupijé. :)
Irány a hotel!
Hát ekkor bántuk meg, hogy nem itt töltöttünk 2 napot. A szálloda az erdő közepén van, különálló házak, egy ház 2 szoba. Már a recepció és a többi helyiség -rekreácisó terem, étterem- is szép volt. A házak közöttis út melett végig nagy levelű virágok, meg persze egy medence. A szobánk volt kb 30 négyezméter. Hatalmas ágy, hatalmas pult a TV és egyéb dolgoknak, asztalok, székek... Lakásnak se lenne rossz. A fürdőben pedig tök jól meg volt oldva a zuhany elkülönítése. A többi szállodában sem volt zuhanytálca, hanem a fürdő apdlója egyben volt. Ez tök jó, nekem nagoyn tetszik, csak zuhanyzás után úszik a fürdő. Itt a zuhany elválasztására volt egy 15 cm széles árok, ami nagy kavicsoaakl volt tele. szép volt, és a fürdő sem úszott. Végre itt nagyon jót aludtunk, nem volt dögmeleg mint a hajón.

Houseboat

Ez a napvolt az igazi lazulás napja. Reggel felkelés után, a változatosság kedvéért autóztunk egy keveset. vagy 1-2 órát. Itt egyből a partra hajtottunk, aholis a lakóhajónk várt minket. Felszálltunk, csomagjainkat is felhozták. Egyből kaptuk a kókuszt, benne a szívószállal. Ez most jobb volt, mint a múltkor Mysore-ban, de azért azt a sok levet, ami benne van nem birtuk meginni. Egyet felvágattam, hogy a belsejét is megkóstoljuk. Ekkore megfejtettük, hogy ez az éretlen kókusz, és ha megérik, akkor lesz az, amit otthon lehet venni a bótban. Közben kitöltteték velem a check-in kérdőívet, elég részletesen, majd elindultunk. 3 fő személyzet és 4 fő utas. A houseboat egy olyan hajó, amin 2-3-4 szoba van, a végében egy nagy konyhával, az elején egy nagy terasszal és a kormányos székkel. A teraszon nagy fonott karosszékekben lehet elterülni a kedves utasnak, vagy a korlátnál lévő padon ülni, feküdni. A szobák nem túl nagyok, ágy, és egy külön furdő, zuhanyzóval, WCvel. Nem is kell több. Áramot a hajó külön generátora termel, így nem annyira sokat használtuk. De légkondi volt a szobákban, be is fagysztottak estére. :)
Ahogy elindultunk -és sikeresen kiálltunk a 3 sorban egymáshoz kötött hajók közül- tisztára Poirot érzése volt mindannyiunknak. Poirot, halál a Níluson. Reménykedtünk, hogy reggelinél nem kell majd nyomozni, hogy ki tünt el :) Már nagyjából ismert közegben hajzótunk, a tegnap megismert csatornarendszer vastagabb ágain, tavain. Ebédhez kikötöttünk egy rizsföldön, melyet mivel nem pisiltem körbe, nem nevezüünk TéTéföldnek. De azért ebéd után át tudtam érezni gyarmatosítóink sanyarú sorsát, amikor a rabszolgák hozták a kaját és ők meg csak rámutattak a földre, hogy "Ezt gyarmatositsd". Ebédnél rájöttem, hogy ha akarnak, tudnak főzni. Nem csípsen kértük a kaját és annyira finom volt, hogy csak na. Ebéd után szindítottunk, nézelődtünk, fotóztunk, integettünk, beszélgettünk egész vacsoráig, amit hasonló program követett. Vacsihoz való kikötés után már nem indultunk tovább, ott töltöttünk az éjszakát. így láttuk azt, hogy a partvidék lakói a hazajutáshoz este kénytelenek elemlámpát, telefont, bármi világító eszközt igénybe venni, mert közvilágítás nincs. Nemsokkal az után, hogy megszoktuk éjszakai szálláshelyünk és a szomszéd houseboat-okat, elkezdett cseperegni az eső, majd villámlott, és vihr lett. Jó volt a fedett hajóból nézni az esőt és a folyót. Pláne, miután egy villámlás következtében csak a houseboat-ok világitása maradt meg, mindenhol máshol áramszünet lett... (a kisebb nagyobb áramszünet Kerala megyében elég megszokott a nap bármely szakában)
így múlattuk az esét, majd nyugovóra tértünk. Sajnos a légkondi nagoyn hideg volt, a ventillátor hangos, az ablakon emg nem volt szunyogháló. így nagyon meleg lett a szobában hajnalra, és e miatt nem tudtuk magunkat rendsen kipihenni. Mint a zombik, úgy keltünk fel.

Pihinap

Kedden pihi napot kaptunk a szervezőktől. Ez azt jelentette, hogy 10 sharp találkozunk és beültünk az ótóba, elemntünk lefoglaltuk a masszázst délutánra. Bármennyire erősködött Béla, mi nem a 90 perces egész testest, hanem a 60 perces ajuvédikusat választuttok. Előleg kifizet, autóba vissza. Elmentünk a csatorna partra, hogy behajózunk egy madárrezervátum látogatásra. A hajóhoz érve derült ki, hogy bár a program tartalmazza a rezervátumot, a hajót nem fizettük ki, igy az most hoppsz, 700 Rp fejenkét. paff. de hát mit tegyünk? legyen. Hajóba be, kényelmes székeken elhelyezkedünk, és hajóztunk 4 órát. SZép volt, láttunk madarat, még Kingfishert is. MEg láttunk sok érdekes népeket. Itt a folyóparton élők (folyó=mesterséges csatornarendszer) folyton mosnak. A mosás pedig úgy néz ki, hogy egy nagy kőhöz (minden háznak van saját mosóköve) dörgölik és csapkodják a ruhákat. Sok helyen férfiak, sok helyen öreg nénik csinálják. A házak szintén érdekesek, mivel hol egy putri, hogy egy vadiúj sárga, vagy kék vagy rózsaszín ház van. Ránézésre mindkét típusban 1-2-3 szoba van, azok se tul nagyok. Villany van, legalábbis a vezetékek és a villanyóra erre utal. A hézakhoz el lehet jutni motorral, néhol még rikást, autót is láttam. Sok helyen a kis gyerekekkel apu volt otthon. nem nyugdídjas és nem iskolás korú nőt nemigen láttunk. Annak ellenére, hogy fotóztuk őket, mosolyogtak, sokan integettek is. Láthatóalg nekik teljesen jó az általunk nagoyn rpossz körülménynek nevezendő élettér. Suli után a gyereke tömbesen sétálnak hazafelé a vízparton.
A hajókázás után ebéd, majd sietés a masszázsra, mert lassan készült el a kaja...
A masszázs jó volt. :) Semmi extra egy általános, test masszírhoz képest igazán, de jólesett. Fiúkat fiúk, lányokat lányok masszirták. Bemegyek pasimmal a kis szobába, monjda vetküzzek le. Gatyára vetkőztem. Mögémállt, rámkötötte a pelust, levetette a gatyámat is, és egy hirtelen mozdulattal a lábam között átnyulva felkötötte rendesen az ágyékkötőt. Haj masszás, kéz, hát, láb, fenék, has, kar, láb, arc, kar, láb. ez volt az egy közös óránk testrészekben. :) Az olajtól annyira csúsztam, hogy masszás közben fel-le csúszkáltam az ágyon. :)
Zuhany, szálloda. Andi nem hozott fürdőruhát -mert úgyse lehet felvenni- így csak 3an úsztunk egyet a medencében, pálmafák, tehénbőgés, naplemente. Vacsi, alvás.

Cochin

Ébresztő, reggeli, kicsekkolás. Meg már mint aki ezt csinálta életében. Kocsiba be, hogy elvigyen Cochi (ejtsd: kocsi)-ba. :) Mivel mostanában tüntetések vannak, ezért nem a főúton megyünk, hanem a komppal, magyarázza a sofőr, -nevezzük Bélának-. Nem baj, a kompnál fotózunk kicsit, meg levegőzünk. Nagyon fura volt, hogy miért akar az előttünk lévő autó tolatva a kompra menni. Aztán mi is. akkor láttam, hogy a komp nem komplett, mert nincs másik ki-bejárata, mint ahogy az otthon szokás. Szóval még fordunk is útközben. Először az autók és a tuktukok, aztán a motorosok és a gyalogosok szállnak be. Kifelé kicsit változatosabb, ki-mikor-tud elven szállunk. Pláne, hogy a két és háromkerekűek még forgolódnak is, hisz azokon nincsen rükverc...(hehe)
Kiszállunk. Első megálló egy múzeum. Hát annyira nem akarunk, de jó. szép régiseégek vannak ott, menjenek csak be. Hát jó. Légkondiból ki. Paff megint mellbevág a trópus. Bemegyünk. Fura mód ebben a múzeumban a kiállított tárgyakat meg lehet venni. Várjál. Nálnuk ezt nem boltnak hívják? ja, de. túristának ez múzeum. Vettünk is pár apróságot, mert ...csak. Kocsiba be. Nem, most ne menjenek ki a partra, előbb egy szép templom. vagy 600 éves. de tényleg szép. Jó. Légkondiból ki, jön az ismerős 3x fok és pára szédítő ereje. (De a hajam még tart, taft.) A tempom nem, tényleg nem szép. Először is, katolikus templom. Ez még önmagában nem baj, csak ilyet már láttaunk. Azért nézzük meg. Nem a főkapun megyünk be, mert ott állványozva van, épitkeznek. Hátsó kapunál kiirva, hogy le kell venni a cipőt. Fura keverék, de legyen. Benn egyetlen fura volt, mégpedig a padsorok fölött végighúzódó óriási legyező eszköz, amivel a kedves híveket lehet legyezni mise közben, hogy ne pusztuljanak ki. Jah és még valami. Tábla, ami hirdeti, hogy itt járt Erzsébet királynő. Templomból ki. Az árusok rápróbálnak, hogy hátha kifelé veszünk képeslapot. De nem, most sem. Pedig ezek sem egyszerűek... Talán pont azért nem. Kocsiba be, légkondi. kb 200 méter autózás -közben jól lehülés- után elhaladunk a "múzeum mellett" és megállunk a parton, ahova eredetileg mentünk volna, hogy most ez a menüpont, tessék sétálni, megnézni a kinai hálós halászokat. Kiszállás, mellbevág a meleg ismét. Sétálgatunk. Érdekesek a halászok, nem tudom mire és hogyan halásznak, de a nagy hálót leeresztik a vizbe, meg néha felhúzzák. mindenz a part mellett, és a hálók nem is vihetők messzebb. Hülye hlaak miért jönnek ide? :) Más érdekes nincs a parton, hacsak az nem, hogy visszeflé elsétálunk a templom mellett és azon az útszakaszon is, amin eddig 2szer mentük végig autóvval. Nem lett volna egyszerűbb gyalog lesétálni:) megint az igyekezet...
Az árusoktól nem veszünk semmit, de nem is nyomulnak nagyon. első "nem"-re abbafelyezik a kinálást. Ők már tudják, hogy jön másik túrista is. Az majd vesz.
Menet közben találunk egy piócát is, aki a Ferrari nevű és feliratú sárga tuktukjával akar mindenáron elvinni minket valahova, majd amikor elküldöm valahova máshova, látom, hogy lehülyetúristáz. de nemérdekel. itt már nem. Találunk egy árust, ahol van hűtőmásgnes -sehol nem láttam még, és ez után sem!- meg képeslapot is itt veszünk. Szépek a képeslapok, és nagy a választék. Már csak posta kéne.... nah majd.
Kocsiba vissza. Ebéd? "á, még nem vagyunk éhesek". Akkor Kiállítás. "hmmm jó..." Odaérünk, kb 3 perc autózás után. Fura mód ez is boltra hasonlit. Ja, hogy ez is bólt. Furáka  foglamak. a Következő bolnak mi lesz a neve? :) Kocsiba be. Légkondi. Még nem vagyunk éhesek, de mivel a következő megálló a Kochi palace 4-5k m-re van és a szállás is arra van, most együnk itt vannak jó kajáldák. Hát jó. 2 perc visszafelé az út. kiszállunk, végigsétálunk az "étteremsoron". Itthon jobb érzésű kifőzde nem néz ki igy. Műanyag székek, asztalok épp hogy megállnak a rozoga járdán, kögöttük nem eléggé bizalomgerjesző kifőzdék. A pincérek tolják a ketzünkbe az étlepot, amint elhaladunk a székek előtt. Bele nézünk2 be, de drágálljuk, igy a 3.nál kötünk ki. Félve leülünk, kérünk valami füstölőt a legyek ellen, közben válogatunk a kaják között. Mindenképp seafood. Választunk majd várunk. majd kérünk még füstölőt, a lejárt kólnáink mellé a legyek ellen. Fura, hogy itt ha Coke-ot kérsz, akkor az a Coca Cola-t jelenti és szólnak, hogy sajnos csak Pepsi-t tartanak. A legtöbb helyen egyébként Pepsi termékek vannak. Kaja kijön. Andinak és Pifunka küzdős rákot sikerült választania, de a végén mindannyian jól lakunk, visszabaktatunk az autóhoz, kézmosás üvegből, beszállás. Fáltünk eldobni az üveget, ami kifogyott, mert hát azért mégse...Sofőrünk simán kidobta a sajátját az ablakon induláskor. :)
Irány a Kochi kastély. Végre egy valódi múzeum. 5Rp belépő, fotózni tilos. Megnézzük a város történetét, a vezetők névfelsorolását. kb 50 emberből 30 ugyanaolyan nevű. :) Sokat segített tehát, amikor későbbi kiirásokban láttuk, hogy az ugyaonyanevű fia. De melyiké?:) Megtanultuk azt is, hogy Kochin vidéke az lemúlt pár 1000 évben emelkedett ki a tengerből. Meg a pincének kinevezett földszinti részen némi orgiáról készült fraskót nézhettünk meg nagy és csálé mellű nőkkel, istenekkel, magukat nyaldosó tehenekkel. Szerintem nem prüdek, perverzek. :)
Ez után még elküldött minket egy templomot megnézni, de arrafelé amerre küldött csak boltok voltak. Beszélgettük egy boltossal, akinek sok magyar barátja van, Makón? talán. Meg voltunk egy helyen, ahol szép üvegfestett lámpákat lehettt venni. Mi is bevásároltunk ruhaneműből Andinak meg ajándékba is. A templomot nem láttuk. De! Pifuék felfedezték a postát, igy a képeslapokat is elküldtük :)
Ezt követően hosszas autókázás a szállásra, ami egy világ végi hotel. WC papír nélkül. Drága, ámbátor nem finom kajával. WC papírt 3 szor kértünk, míg másnap délután kaptunk végül... Egyébként maga a hotel szép, a szoba sem volt kicsi, és a kilátás a csatornára is szép volt. A medence is kellemes. Két napunk volt ebben a szállodában.
(Internek 100 rp 1 óra, a folyosón lévő gépen. :) )

Az utazás napja

Miez? mi a...ó megint a telefon. most fél4 van. Nem szabad lustálkodni. Get up. Get up. Get up Trinity. ...bocs az egy másik film. megint csörgés. másik telefon. ez nem jelent jót, már csak negyed órám van. Forog velem a szoba. igen, ilyen a 4 óra alávs. kevés. öltözés, elindulás. recepción én ébresztem a biztonsági őrt, az az éjszakás gyakornok portást. Beszélgetünk vlamiről, mondom jönnie kéne már a taxinak. ó, az már itt van, szólok, hogy jöjjön elő. ((ó, te hül...előbb is mondhattad volna)) Vicces, hogy az ajtő előtt, kinnn ülő biztonsági őrőn még maszk is van, hogy ne fázzon. Mint az autóversenyzőknek, hogy csak a szme látszik ki,csak ez valami vastag pamutból. egyébként kb 12 fok van. Taxi előjön, beszállok, megyünk a reptérre. Semmi extra. GPSen követem, én nem erre mentem volna, de sebaj. szundi. Reptéren megbeszéjünk nagy nehezen, hogy be ekll állnia a fizető parkolóba, mert sokat kell várni, mondtam jó. 60 pénz lesz, túlélem. Kiszállok a kocsiból, mondja, hogy akkor leállítja az órát. nem rétem, vigyorog, otthagyom. Reptér, érkezési oldal. megyek a kapu felé, morcos fegyveres őr jön -minden kapuban ül egy-, hogy hát itt bizony nem lehet bemenni, csak az indulási oldalon. Annak semmi értelme, gondolom én, nem elmenni akarok még, hanem várom az asszonyt. akkor kinn, a kordonnál megállok. Várok. A gép már leszállt. írok SMS andinak, hogy hol talál, aztán várok. eszegetek kekszet, iszogatok piát. okosan bekészítettem :) Andi váalszol. kiszámolom, 6nál előbb nem kerül elő. támaszkodok tovább. még fél sincs... A következő fél órában lestem a kijövőket, szagoltam az indiánokat. végre, szerintem utolsó előttiként megjelent Andi is, találkozás, szokásos. :) Örülés megvolt, megyünk a taxihoz, rutinosan elhajtok pár hiénát. Taxiba beszállunk, látom az óra nem megy. lesz még itt turipsság. Beszélgetünk, egyszercsak a taxi megáll egy benzinkúton, hogy akkor most adjak 500-at, tankolna. morgás, de végü adok, tankolunk, megyünk tovább. Szállodánál megszámolja, hogy 1800 az út. (ami egyébéknt nagyjából reális) simán rápróbált, hogy elfelejtem-e az 500-at. nem felejtettem. kfizettem a mardékot, felmentünk a szobába. Pakolásztunk, Andi aludt egy kicsit. Lementem ügyintézni, találkoztam Pifuékkal. blablabla. A kicsekkolás előtt elmentünk Andival sétálni, megmutattam a GE-t, leginkább a kerítést, mert a 3 méteres beton kerítésen csak a kapuknál látni át. :) kicsekkolás, bőrőnd raktárba eladás, elbúcsúzás, kocsiba beszállás. Kocsi is érdekes történet. A szálloda a reptéri fuvart dupla áron intézi a saját autójával. Pifu mondta, hogy de mi szeretnénk ha rendelnénke sima city taxit, mert ők drágák. Aztán szó szót követett, és végül egy szálloda alkalamozott vitt ki minket a reptérre, a szálloda autójával... normál áron. :) Reptérre be, becsekkolás. A vetkőzős résznél itt a lányoknak külön sor van, vetkőző kabinnal. Sőt, itt annyira komolyan veszik a vizsgálatot, hogy nemcsak a röntgen kapun kell átmenni, hanem személyesen leellenőriznek mindenkit, és a jegyére még pecsétet is nomynak. A táskára is kell tenni papírt, amit lepecsételnek, ha minden rendben volt. Ami érdekes, hogy a pénztárcámban 15 éve van egy szike. Még a kórházból hotam el, amikor ott dolgoztam. Nem ez az első repülésem az óta, és minidg nálam van. Az indiánok kiszúrták. kivették a tárcámból. Viszont a fél liter vizet Andi táskájából nem. nem is szóltak miatta... fura.
Reptéen a szokásos várás, evés, várás, várás, felszállás. Ablak mellé ültem, hogy tudjak fotózni. ígyy is tettem. Ildit megkértem, hogy ébresszen fel, a leszállásról se maradjak le. Felébresztett, de nem sokon múlt, hogy nem maradtam le, úgy visszaaludtam :)
Gép megáll, lépcsőn kell leszállni. Kilépek a géből a hátsó ajtón. áhhhh de meleg van. biztos a motorból jön a meleg. lépcsőn le, géptől elsétálunk, de a meleg nem múlik. Rá kellett jönnünk, hogy a felhők ellenére 30 fok körül van és nagyon nagyon nagyon magas a páratartalom is. ez már nyárnak is sok. :)
Összeszedtük a csokagokat, és reménykedve, hogy találunk egy feliratot valamelyikünk nevével egy soförnél, kiléptünk az épületből. Néztük, olvastuk, de semmi. mármár feladtuk, amikor megjelent egy újabb arc, Mr Tamás Tiboldi névvel. Ez isemrős volt, lecsaptunk rá. Előállt a kocsival. 8 személyes. vagy 5 és a csomagok. Ezt választottuk, igy előre ültem. Kaptam borítékot "Mr Tamás" felirattal. Ebben minden napra a feladat leírások :) és a voucherek a szállodákhoz. cool, pont ezért akartunk reklamálni az utazásszervezőnél. Irány a beach!
Útközben megállapítottam, hogy itt komoylan veszik az Óriás jelzőt az óriás plakátoknál. sok van egymás mellett és mind akkora, mint 4-8 európlakát egyben.... Még a vak is hallja ami rájuk van irva. többségében esküvő reklámok.
Beach szállodánk rgi trópusi történetekből ismerősnek tűnő, plámafákkal teliültettett kertben kis egyszintes-egyszobás házakból áll. A házak között tóval, benne halakkal, tavi rózsákkal. Már csak a házak között szaladgáló fehér ruhás rabszolg...felszolgálók és a teraszokon ücsörgő szafari ruhás urak hiányoznak.
Szobák elfoglalását a strand megrohamozása követte. SZállodából kilépve egy lépcső megmászsása után elénk tárult az Indiai óceán. Szerintem pont olyan mint más homokos tengerpart, nagy hullámokkal. Az eddig ismert tengerpartokhoz képest az volt a különbség, hogy itt nem sokan fürdőztek. Sokan voltak a parton, de mondjuk azoknak a harmada-fele fürdött, a fürdőzők 99,5%a férfi volt, többségük pólóban, rövidnadrágban. A nők csak lábszárig mentek a vízbe, de szárijukat ekkor sem húzták fel. A vízből csak pifu fehér teste világított ki néha. Látványosság továbbra is voltunk :)Ezzel el is ment az este. Fotóztam, sétáltunk kicsit Andival, aztán vacsi.
 Vacsi után a teraszon üldögéltünk egy keveset, és hiányoltuk a koktélt a kezünkből. Hamarosan a kétszeri 4 óra alvás okozta fáradtság győzőtt el eldőltem aludni. 10 órán át, mint akit fejbevágtak.
Itt ismét megállapítottam, hogy látszik, hogy az indiánok igyekeznek. mindent megtesznek, hogy a kedves túrista -legyen helyi van international- minden igényét kielégítsék. De Valahogy ez nem elég. Mindig mindenki mosolyog és "My pleasure", de attól még a fűrdő ijesztő, a díszítés a palfonon, csak szeretne szimmetrikus lenni, a konnektorok csak szeretnének mind működni, és egyéb apróságok, amik miatt az igyekezet nem elég. Vagy az igényeim nagyok.

Mysore, avagy hogyan ne csináljunk sightseeinget Indiában

Hajnali 5:00 brrr. csöng a vekker. izé. telefon. Nem is lenne olyan nagy baj, ha nem lennék hozzászokva a 9órás keléshez. Mivel hozzá vagyok szokva, ezért késon aludtam csak el, ezért keveset aludtam. Még jó, hogy egy órát hagytam az indulásig..z....megint csörög a vekker. sebja, még egy szundi alatt magamhoz térek...z....megint. ááááh, nem téretem magamhoz, felkeletk, felöltözöm, ügyesen összekészítettem minten, nem kell figyelni. ok. ruha rajtam. cipő rajtam. táska...hol a táska? áh... megvan. mehetünk le, úgyis 6 lesz mindjárt. Lenn Pifuék is befutnak, kocsi is időben érkezik. beülök a leghátsó sorba. Egy darabig még figyelem, hogy merre és hogyan megyünk, aztán zzzzzzzzz....úgyis sötét van még. 8 után ébredtem fel, már sütött a nap, dudálás megvan, ok. ez még india. semmi izgalmas egyelőre, néha még bealszom, néha a tájat nézem. Kocsi, teherautó, ambassador, kocsi kocsi dzsipp, kocsi, teherautó. Mindegyik mellett 1-2-3 dudálás. néha ránk dudálnak. megy ez.
Mysore-ba érve (vezetőnk szerint) előszőr a Tipu's death place-t kell megtekinteni. SZépen elkerített hely, ahol fű van és egy emléktábla, ami azt hirdeti, hogy itt halt meg Tipu. Bárki is legyen az, gondoltam én, szép dolog tőle, hogy egy füves lekeritett helyen halt meg. :)
Ennek a helynek nem is ez volt számunkra a legérdekesebb része, hanem az az iskoláscsoport, akik itt voltak buszos kiránduláson. Nagy többségük fenn volt a buszon, pár srác lézengett lenn. Amikor meglátták, hogy húúú fehérember, akkor először néztek, azátn mobilok elő, és fényképeztek minket. Mi visszafényképeztünk, akkor összeálltak csoportképpé. Mutogattuk egymásnak az egymásról készült képeket, mindenki vigyorgott. Eddig is voltunk néha látványosság, de ez a sztárolás tetszett :)  Ildit alig engedték beszállni az autóba, mindenki kezet akart vele fogni.
A következő hely egy templom volt. Sofőrünk sűrűn kért elnézést, de ő nem tud közelebbvinni minket a templomhoz, mert nem szabad közelebb jönnie. Sebaj, kiszállunk, majd leparkol valahol. Kászálódunk ki a kocsiból, egy tata máris ott terem, és elkezd beszélni. Pifu ignorálja, igy nekem mondja a szöveget, hogy ő itteni izé meg van igazoványa is, tolja az orrom alá. Nem annyira figyeltem rá én sem, jött utánunk, mondta a szöveget, hog yigy templom emg ugy templom meg igy isten meg ugy isten. Menjünk nézzük meg ott van egy szekér eltakarva. Félve-nemértve odamentünk, tényleg volt valami szekér egy kajibában, amin fából faragott szobrok voltak. Valami ünnepen szokták ezt feldíszíteni és emberek húzzák körbe a templom körül. Ügyesek. Jajaj, ne felejtésk el le kel venni a cipőt mielőtt bemennek a templomba, itt ezek majd vigyáznak rá, nincs para. Tanakodunk, mert hát esett, hüvös van, és minden tiszta viz. egyből koszoljuk össze a lábunkat, meg minden? ÁH. hát ezért jöttünk. cipő le, zokni le. megyünk a tata után. asz meg csak beszél, beszél, beszél. BEvallom nem figyeltem, de ha figyel, ezt ő is észrevette volna ezt. de ő csak beszélt. jaj nézzük meg ez milyen szép, azt azért az istenért, ezt amazért, jaj fotózzon csak, itt lehet, nem gond, őt ismerik a biztonságiak, menjek csak át ynugodtan a kordonon is fotózni. (btw, nincs is sehol biztonsági őr.) Jaj, még erre is, jöjjenek csak itt körbe lehet, és itt ez a kapu is milyen szép, meg ottaz az oltár, nem, ezt nem lehet fotózni, meg oda se lehet menni, de ilyen szép, fekszik és ilyen széles meg olyan magas. á, igen, az szent por, igy kell, és úgy kell, jöjjön. puff egy pont a homlokomra. Ildinek is, Pifunak is. Piros. örökké fogunk élni, de legalábbis még 1000 évig. Mondjuk ezt nem hiszem :) jóvan elég volt, elindulunk kifelé. Ó ha tetszett a munkáma, akkor adjanak némi pénzt. mondom itt egy 20as. pofánröhög. Ha tetszett a munkája, adjak már némi pénzt. mondom 50, vagy mi? hát ha tetszett a munkája, adjak némi pénzt. Oké. mennyit akarsz. ha tetsztt...mennyit akarsz, vagy nem kapsz semmit. 200 fejenként. pofánröhögöm. ők nem is figyeltek, és senki nem kérte. itt van összesen kétszász. megy még az adok-kapok, a végén kiegyeztünk 300 Rpben összesen. Azonnal eltűnt, sose láttuk többet. kimegyünk ponttal a fejünkön. Jah, hogy  acipő őrzésért is fizetni kell. Ja, köszi. 10ben kiegyeztünk asszem a 3 pár cipőre, hogy nem tettek bele sarat. száraz hely kerít, talp letisztit cipő fel.
A templom és a parkoló között boltosok vannak. odafelé nem figyeltem őket, visszafelé sem akartam. Jött mandrókám, hogy vegyünk tőle baszt. mondtuk, kösz nem kell basz. de vegyünk mert tökjó. de nemkellhamondom. de olcs, csak 100. de akkorsemkell. de de, adja 80ért is. de nem kell, eljöttünk, jött még, mondta még, de ignore-on volt. Pifuék megálltak nézelődni, nekem már elég volt az ajánlgatásból, igy kb középen sétáltam, és ignoráltam minden hozzámszólót. Pifuéknál az üzlet megkötettett, mindenki happy, kocsiba be. előre ültem, mert mostmár nem fogok bemászkálni hátra. jó volt, igy láttam az utat, meg a szélét is. de semmi eggid nem megszokott nem volt igazából.
Következő megálló Tipu nyári kastélya. Bármi is legyen, menjünk. Örömmel konstatáltam, hogy itt nincsenek árusok, de van belépődíj. Láttunk már ilyet BGL-ban is, hogy más az ár az indiánoknak és más a turistáknak. de azért ez nem semmi. indiánnak 5, turistának 100 Rp. Nem vág földhöz az 500 Ft, de azért a különbség...mondhatnékcsunyát.     A kert szépen rendezett, nyírt fű, bokrok, fák, utak. az ut végén valami házikó. benn fotózni tilos, de nem tették el. Viszont volt röntgenes ellőrzőkapu, ami siplot, de mindenki ignorálta. A "kastély" bizots szép volt az 1700as évek végén, de mostanra a freskók igencsak megkoptak, és hülye európai fejemnek elég túlzsúfolt festésűek. A kastélyban volt némi kiállított dolog is. Tipu nadrágja, zakója, portréja, havrjai portréi, ilyesmi. Érdekes volt a környék makettje és az, hogy az összes portrét egy európai fickó rajzolta szénnel. Viccelődtünk is, hogy mmilyen lehettett, amikor Tipu odarendelte a vezérkart portrérajzolásra, azok meg díszegyenruhában sorba álltak a rajzolónka, aki igy gyűjtötte a pénzt a hazaútra :)
Sétáltunk a parkban, addigra a wc-t is kinyitották, az is jó volt :)
Következő megálló a három folyó összefolyása nevű hely. itt, meglepő módon 3 folyó torkollik egybe, -vagy egy vállik 3 felé?:) a folyásirányt nem deritettem ki jól még- Itt parkolódíj van. Sofőrbácsi kifizeti. majd mi is neki... Aztán kiszállunk, jönnek a kölkök, hogy vegyünk képeslapot. még randák is, nem kell, köszi. Akkor is nézzed meg. de nemkellköszi, otthagyjuk. de nézzed meg képeslap nemkell? áh mindegy. megyünk tovább. Boltosok...vásári árusok között vezet az út. Értékelendő, hogy amig elhaladunk a bódé előtt, elsorolja az összes árut. nincs egy másodpers. nincs egy szó sem, amit értenénk. áh. kiértünk. jajdebüdös. aham, itt a torkolat. meg a sok indián. nézd, ott egy család. de miért vetközetetik a kölköt? és a másik is vetkőzik... figyeltünk egy darabig. az nem derült ki, hogy szertartásos, vagy heti rendes, de fürdés volt. tippelem az előbbi. Egy bácsi is törülközött éppen. A többiek ültek, áltak, ettek, beszélgettek. Hangosak az indiánok, még most is. Nézelődünk mi is, ftotózkodunk. befut egy fiú iskoláscsapat. ehh. méghangosabbak. tanbá sippal navigálja őket. Szaladgálnak, előkapják a kajájukat, fél szemmel minket is megnéznek, van aki lefotóz, nevetés, odanézek, elfordulnak "nemmivoltunk" arccal. Fotózgatunk tovább. Kezdünk éhesek lenni, már 10 felé jár. nincs nálunk kaja, csak háztartásikeksz. itt lehet venni az utolsó bácsinál kókuszt. egész frissnek néz ki. veszünk gyorsan kettőt. szívószál? hmmm jólvan, zacsiból veszi ki, legyen. Hát nem volt se kókusz ize se semmi. De azért iszogattuk. a belsejéből is kanyaritottam egy darabot. Állagra inkább kocsonyás, izre inkább semmilyen volt. volt bennne nagyon sok lé, meg sem ittam.  Vissza az árusokon át, átverekedjük magunkat megint a képeslaposon. -ez nem tanul?- be a kocsiba gyorsan. Ez is megvolt.
Nah most mi ez? bemegyünk. nincs belépő. Áhá templom. muszlim. Megnézzük. Szép kert, sok ember. ismét megnéznek minket. sebaj. biztos az a menő, hogy egy nőnek két férje van. vagy legalábbis két pasival van. :) ó, ez is cipőlevevős. bemmeni nem akarunk, csak fotózni, azt meg lentről is lehet. (A templom egy kb 150-es emelvényen van, de azt körbe lehet járni) Körbesétálunk, fotózunk. béke, csend, nyugalom, szemerkélő eső. szép volt, kiművészkedtem magam.
Útközben megtudjuk, hogy van egy hossszú vezeték Mysore és BGL között, amin vizet visznek. Innen viszik BGL ivóvizét, sőt, az ott készülő palackozott vizet is. a különbség, hogy a palackozottat szűrik is a gyártás során. :) Itt ragadnám emg az alkalmat a szerkesztői megjegyzésre. Indibáan a fél literes üdítők 6 decisek. :) -a szerk.
Városba bemegyünk, jabb templom, a változatosság kedvéért ez most keresztény. Nem is figyeltem mi van a tetején, de a fotók szerint kereszt. :) Itt sem lehetett fotózni odabenn, pedig érdekes lett volna megmutatni a különbségeket az otthoni templomokhoz képest. Apróságok, mint hogy a rózsaablak csak szines valami, nem is ablak, meg az oltár, szobork valahogy nem olyan szépen kidolgozottak, kicsit gyerekesnek hatnak. Lefotóztam, kivül piros kereszt volt a kapu felett. Az ablakokban meg hatalmas derázsfészkek.  Éhesek voltunk, Pifu bontott egy mini chipeszt, az segített kicsit. meg ittunk. az is legalább teliti a gyomrot.
Akkor most felmegyünk a hegyre, megnézzük ott a templomot. de ott aztán nem szabad fotózni. Jó, akkor a kocsiban hagyunk mindent. Itt meg lehet állni, kiltáást fotózni. Jó álljunk meg. Voltak jobb helyek is, de hát ha egyszer ez a kijelölt hely, akkor innen kell fpotózni. Párkányra femásztunk, sé igy elláttunk a növények fölött, és tudtunk pár képet csinálni. Meg a helyiek is rólnuk. Egyik kocsiból a srácok még közös képet is csináltak velünk. Asszem FB sztárok lettünk. Fenn a hegyen kiszálltunk, és mindent a kocsiban hagytunk, kivéve a telefonomat. Bemegyünk a kordonon túlra. Árusokat egész rutinosan ignoráljuk, vagy csak ők adták fel az eddig megszokottnál hamarabb. Ott a templom! megyünk arrafelé. látjuk a cipőlerakóst. itt el van kerítve és egy ürge adja-veszi a cipőket.remélhetőleg mindenkinek a sajátját adja vissza csekély megőrzési díj ellenében. Ott mondják, hogy vegyünk jegyet. jó, megyünk, veszünk. fejenként 100. helyieknek 10. A jegyre rá volt irva, hogy special. Az árus azt mondta, hogy "go directly to the temple". jövünk is ki, megyünk a templom felé, amikor egy srác jön, hogy előbb a cipő. "de mondták, hogy egyenesen a templomba", "persze, persze, de előbb a cipő". Odamegyünk, levesszük, leadjuk. Kérdezem, hogy mennyi lesz a megőrzés, mondta, hogy amennyit gondolunk. áhá. hát jó. majd gondolok valamit. A srác közben a kezünkbe nyom virágot meg összehajtogatott újságpapírt. Ez a templomnak lesz. (már több árust is elhajtottunk, aki virágot akart eladni, hogy a templomnak vegyük meg...) Néztünk bután, gondoltam, hogy a jegyhez jár a segítség, lévén hülye túristák vagyunk. 100 ért belefér. Srác vezet minket, át a kordodnon, kikerülve a sort. Kellemetlenül éreztem magam, de kb tiltakozni sem volt időnk. Igaz annyira nem bántam, hogy nem kell mezitláb végigállni egy 20-30perces sort a hideg, nedves betonon. Be a tempomba, itt a bejáratnál lévő oltárnál -valakinek a lába, asszem- feláldoztuk a virágjainkat a vezetőnk segítségével és kibontottuk az újságot, amiben piros por volt, amit a feláldozott virágokra szórtunk. majd kaptunk pöttyöt. pirosat. aztán félreálltunk, mesélt az istenekről, meg megint megtudtuk, hogy örökké fogunk élni. Ezután kerülőúton, hogy ne kelljen megint sorbanállni, bevitt az oltárhoz, ahol a tűz megle levegőjét kellett magunkra kenni, nem értem miért. Majd még vitt körbe a templomban, mesélt egész érdekeseket. Kimentünk, átveetett minket egy másik, kisebb templomba. itt enm votl sok ember, de csúnyán néző papok igen. Itt kaptunk fehér pöttyöt is. Még egy templom zöld és mindnekki látni fogja, hogy magyarok vagyunk. :) Kijöttünk innen viszonylag hamar. Kis templom, rövid látogatás. Visszafelé úton mondja, hogy akkor lóvé. Hát jó, mennyi. fejenként 200. Ezek valami milliárdosnak néznek minket, vagy csak fehérember-gazdagember él a fejükben? kiseebb nagyobb szóváltás és morgás. -mikozöben mondta, hogy nem neki kell, hanem adomány a templomnak, de hát mondták nekem otthon azt is hog ykajára kell, de a kaját hozzámvágták...- Végül valami közös nevezőben kiegyeztünk. Aztán hirtelne neki is nyoma veszett. Cipőért menet beszéltük, hogy nem a fizetéssel volt a baj. nem is az összeggel lett volna, mert segített, oosakat mondott, hanem a módszerrel. Hülye aurópai agyunk nem igy van beállítva. Nem szeretjük, hogy valaki kéretlenül jön, tolja magát, segít, majd egyszercsak benyújtja a némileg irreális számlát. Mondja, hogy helló, látom nem tudjátok, nekem van bejáráso, ennyi lesz, kell? és egyből barátok vagyunk. Nah de hát ez nem az az ország. Cipő emgvan, adtunk amennyit gondoltunk. Ez után nem annyira jó szívvel. Mivel csak telefon volt nálam -amivel akár csinálhattam volna egy csomó képet eddig is és néhányat a templomban is...-,ezért csináltunk azzal képet magunkról, pöttyökkel. Kocsiba vissza. What's next?
Ittlefelé megnézünk egy bikát. jó nagy. kocsi megáll, mi kiszállunk. lépcsőn kell felmenni. "itt van, vegyenek virágot, a bikának". "nem kell" de vegyenek. de nem kérjk, köszi. de nem magunkak kell a virág, hanem a bikának. de mi nem akarunk a bikának virágot. De... okés, akkor nem megyünk fel. Mondta Pifu, akin éreztem, hogy elege vana  beszélgetésből. Erre a nem várt reakcióra nem tudtak mit mondani, elhallgattak, mi felmentünk. Cipőt le kell venni? áh. látjuk innen is, hogy egy nagy bika, feketére festve, virágokkal. fotó-fotó. vissza. Útközben egy pasi megállított, fenntartásokkal figyletem. Fotózni próbáltak egy kis automata géppel, de nem értették miért irja ki fotózás helyett, hogy "SD card needed". Nem sokat segíthettem a válasszal, de nem annyira érdekelt, vissza  kocsihoz. Kezdek nagyon éhes lenni.
De még ebéd előtt, állatkert. Voltak fenntartásaim, lévén, ha még mindig akkora lesz a sor, mint amikor elmentünk mellette, akkor egyáltalán nem érdekel egy állatkert, ahol meglepő módon állatok vannak ketrec mögött kb ugyanazok függetlenül, hogy hol vagy a világban. De nem volt nagy sor és nem volt drága a belépő sem. bár itt (is) a fényképezőért extra dijat kellett fizetni. Sebaj. Bementünk, sétáltunk, láttunk állatokat. de helyettük szivesebben fotóztam volna az embereket....de nem engedtek be a ketrecekbe, ahonnan jó lett volna a kilátás. :)
Végre ebéd. Sofőrünk elvitt egy úri helyre minket. fenntartással néztük az étleapot, de nem volt megfizethetetlen, igy egy nagyon jót ebédeltünk :) Sok mesélni való nincs róla. Ettünk. Jó érzés az, amikor az asztal szép lassan megtellik a megrendelt kajával. Teszem hozzá, hogy itt a kaját random illik hozni, mindenféle korrleáció és megszokott sorrend nélkül. jó. nagyjából a leves jön először. nagyjából.
Ebéd utáni program a MySore Palace megtekintése. Kollégák beharangozták, hogy felveszi a versenyt a francia kastályokkal -gondolván itt Versaillesre.- Hát lássuk. Sofőrünk korábban váltig állította, hogy nem lehet fényképezőt bevinni. Ez még érdekes lesz. :) Odaérünk, árusok hada. Kirakodva, bódéban, kézből. Ebemrek mindenfelé. Lassan közeledünk a parkolóhoz. sorbanállás. csöpörgő eső. Ülünk a lesötétitett autóban. -mert az effendit ilyennel viszik itt- Várunk. Kis Kvambó árul valamit. nem lát be az autóba, odajön, mellettem az ablakról letörli a vizet, takar a kezével, benéz. ÁÁÁÁ fehérember. Ez után ha mozdult az autó, jött velünk. Ha gyorsan mentünk, futott mellettünk, szólt a haverjainak. Leparkolunk. Kinyitom az ajtót. A kölyök már ott van. monjda mondja. Kászálódok kifelé, rá se figyelek. Mondja, mondja, mondja. Kiszállok, átmegyek a túloldalra Pifuékhoz. Kölöyk jön. Árul. Köszi nem kell. TErvet megbeszéljük, sorőr elől, követjük, mutatja a bejáratot. Gyors léptekkel megyünk. Nem -vazze- nem kell a legyeződ, kölyök, hagyjálmár. Nem akkor sem, ha 100 ért egyet helyett 20ért adsz 3at. Nem, köszi a te szarod sem kell, ne kiabálj utánam a bódéból. ÉS szólj a haverjaidnak sem, azok sem fognak kelleni. Én szóltam, hogy nem kell, minek kiabáltok utánam? Jaj. fennakadás, torlódás. nemkellköszi hagyjálmárneómérted? ahh. sor, bejárat.
Sofőr szól megint, hogy fényképezőt nem lehet. Most mi legyen? le nem adom, az tuti. Még otthon se nemhogy itt. ehh. milegyen milegyen. Kisgépet kiveszem a zsákból, azt nem veszik észre. Zsákot a sofőrnek adom, elrobog. Remélme látom még. A zsákot és a tartalmát. Veszünk jegyet. Szakad az eső. Tömörülés, várás. Menjünk már be, minek állunk itt? Esik. Jó. majd benn keresünk fedezéket. RTG kapun át. -senki nem figyel- Hát igy a táskát is hozhattam volna. Ehh. Már mindegy. Eső már csak szemerkél, sétálunk a kertben. Szép kert, szép épület, de nem igazán fog meg. Biztos szép, nekem nem tetszik. Tudom a baj velem van. Talán az a baj, hogy a díszkivilágításhoz használt izzók öklömnyiek, és az lépület minden élén végig ki vannak rakva, oda nem illő színű vezetékekkel és persze mindegyik tiszta galambkaki. Vagy nem szívlelem a sok kordont az épület körül? Kicsit flusztráló. Bármerre mehetsz, mégis kordonok között mászkálsz. Kisgéppel fotózgatok, ha már itt vagyunk azért legyen kép. Francnak hittem megint a söfőrnek? Ehh. A tömeget követve megtaláljuk a bejáratot a palotába. Ó ne, cipőt le kell venni, csak ugy lehet bemenni. Szemerkél, hideg van, sár, nyaff. én ezt most kihagyom. Kivülrős sem fogott meg az eddigiek sem lettek a szerelmeim, szerintem túlélem. Majd sétálgatok a kertben, és fotózok....a kisgéppel. :( (de legalább itt ki van irva, hogy a cipőmegörzés ingyenes....) így is lett, Pifuék bementek én pedig sétáltam a kertben, csináltam pár fotót a számomra érdekesnek tűnő helyekről. Sajnos az elefánton lovagoló munkásokról lecsúsztam. :)
Kedves utasaink, a mai utolsó megálló a Mysore közelépben lévő Garden. Közben útbaejtjük a Gátat. Szép gát, leginkább az a része tetszett, ahová átfolyik a víz. Szép vízesések, nagy pára volt. Nézelődtünk itt, amikor jött egy csapat, és mindenféle szemetet, megmaradt árut, festményt, akármit szórta a vízbe. Nézték egy darabig, hogy "jééé ezek úsznak", majd továbbálltak.
Már sötét volt, mire odaértünk a kertbe, de Pifu megnyugtatott, hogy ki van világítva és szinte az összes kép a neten sötétben készült a kertről. Akkor jó felkiáltással már fordulunk is be a Kert parkolójába. Sok autó. Fura. Kiszállunk, még több ember. Iskolás csoportok, családok, haverok. Á, itt egy sor, beállunk. de ez nem az, mondja Pifu. nem értem, de rövid szóváltás után meggyőz, hogy ez a bejárat, jegyet venni amott kell. Átmegyünk amoda, másik sor, másik sorbanállás. Jegyvásárlás. Hangzavar, kiabálálsok, félreérteések, de megvana  jegy. mindenkié, még a fényképezőké is. Vissza az első sorba. jó hosszú. ó. átvizsgálás is van, jupijé. ma még csak a 100.. Detektor kapu. semmi. srác félrehiv, megkéziellenőrzi a táskám. kinyittatja, nézi, tapogatja. "Laptop van benne?" "Aha" "Eh, ok, go". Ezen a ponton meg kell, hogy állapítsam, a rendszer működik, az emberek rontják el. Nem, nem volt nálam laptop. minek is lett volna? de a sok zsebes hátizsákom egyik alsó zsbében egy teljesen fém kés volt. Megtalálták. Csak nem keresték eléggé. Na nem azért, mert sajnálom, hogy nem vették el. Valszeg nem mentem volna be, ha el akarják venni. Csak megjegyeztem. Azt is, hogy egész nap nálam volt, és több biztonsági kapus ellenőrzésen sem szóltak semmit.
Nahde back to Garden. Bemegyünk, át a hídon. Esik. már megint. A víz közepén már látunk egy szökőkutat kivilágítva. naná, le is fényképezem, háttérben a szinesen kivilágított gáttal. Jó hosszú hídon átmegyünk. Odaát -az igazságot nem, találtuk.:( - sok ember van, és egy irányba mennek. Mivel kivilágított szökőkutak vannak arra, mi is megyünk, de a kevésbé tömeges ösvényen. Még jó, hogy  aszökőkutak ki vannak világítva, az út nem minidg. :) A szökőkutak szépek, olyanok, mint a kivilágított szökőkutak. Nekem kicsit összevissza elrendezésben, de a baj velem van, már rájöttem. Az út végén egy amfiteátrum. sok ember ül a lelátón, a szimpadon pedig egy szökőkút szines zenél, és ugrál. Asszem túl fáradt volntam, hogy mindez a tömeg közepén meghasson. Inkább az embereket figyeltem oldalról egy darabig, aztán visszaoldalogtunk. A hídra való rátérés előtt vettünk egy édes pattogatott kukoricát. Azaz kettőt, 3unknak. Hát édes nem volt, inkább csipős. és odakozmált. De azért elfogyott, bár nem nagyon vettem kia  részem a fogyasztásában. A hídon az oda oldalon közben hatalmas tömeg hömpölygött. tényleg nagy látványosság lehet az a szines zenés szökőkút. Én azért megvárom a Barcelonainál jobbat a rajongással.
A part másik felépben nagoyn sok szökőkút, meg patak van. Természetesen szinesen kivilágítva. Impresszív de, hogy negativ legyek megint, nekem hiányzott belőle a koncepció. így sötétben olyan volt, mintha leraktak volna szöőkutakat, kivilágíották volna őket. Ha egyet néztél, szép volt. de ha többet, akkor inkább zavaró volt a többi mintsem összefüggő. SZivesen megnézném nappal azt a kertet, akkor a szines virágok jobban érvényesülnek, mint a sárga fényben megvilágított piros virág. :) Kijárat, árusoik elhajtása, kocsibaszállás. Már csak 3-4 óra hazáig... Az ut nagyrészét szerencsésen végigaludtam a hátsó sorban, szegény Piufék meg végigizgulátk az egészet, némi halálfélelemmel. Rájóttem, hogy Inidában ugy könnyű túléléni szivinfarktus nélkül az utazásokat, ha alszol és tudatlanul hlasz meg ha baleset van. De hálistennek nincs, mert bár hülyén, de egész jól csinálják a srácok ezt a vezetés dolgot. Bő 4 óra alatt megtettük a kb 160 km-es távot, kifizettüók a söffőr pénzét. -aki kb 1000 Rpval átvágott minket valahol, de nem tudtuk követni, hogy hol, ezt bebuktuk...morc- Ezzel lett vége a napnak. Megrendeltem a taxit másnap 4am-re. Ehhhh.

És hogy miért ne igy csináljuk a városnézést indiában?
azért, mert az európai embernek sok ez a ráakaszkodó, lerázhatatlan, értetlen, fölösleges árus és segítőkész(?) ismeretlen. Továbbá azért sem, ennyi látnivalót nem lehet befogadni. Szerintem képtelenség rendesen megnézni amit akar az ember. Más fáradtan és más frissen... és az utazás is állatkínzás. 6 óra autózás indiában, még utasként is fárasztó lehet...hacsak az ember nem annyira fáradt, hogy inkább alszik a hátsó ülésen bizva abban, hogy ha baj lesz, már nem ébred fel. :) De leginkább az volt a fárasztó és idegileg örlő, ahogy próbáltunk megszabadulni az árusoktól. SZóval ne igy.

Bangalore, kertváros

Vasárnap kb 10 körül jelentkeztek Pifuék, hogy Ildi megvan, délután menjünk el ide a tepmlomhoz amit kinéztem, meg a hipermarketbe. így is lett. Buszra fel, jegy kifizet, buszról le. Mi már kellemesen hozzászoktunk a "járdához". itt a városszélén még annyi sem volt. viszont még több ember, lévén a piacra mentünk. Nem sokban különbözött a boltos résztől, amin szombaton mászkáltunk, csak itt több volt az ember, és hangosabbak voltak. De kedvesek. :) egy fickó megkérdezte, amikor látta, hogy egy ideje küzdünk az előrejutással, hogy "nah, tetszik Bangalore?" :) GPS-el megtaláltuka bejáratot, ami a térkép szerint a templomhoz visz. Hát menjünk, mi bja lehet. Azért az utca elején kicsit megszeppentünk, és elhallgattunk, ugyanis egy kellemes szegénynegyedbe kerültünk. Megbámultak minket, de vigyorogva integetők is voltak. Jéé fehérember. egyből három. a hülyék... Az utcán szaladgáló gyerekek, követ dobáltak, rossz gumit gurítottak, anyu az út szélés mosott, mosogatott, itt-ott kis parázson sült valami a házzal szembeni kerítésnél. Vasárnapi idill india szegénynegyed módra. Itt kóricáltunk egy darabig, mig rájöttünk, hogy az út nem vezet sehova. Kerestünk egy lehetőséget, hogy ne visszafelé, hanem más irányba hagyjuk el a terepet és szép házak között találtuk magunkat, ahonnan visszajutottunk a piacra. A templom nem lett meg, de érdekeset láttunk. Nem sok séta után eljutottunk vala a HyperCitynek nevezett helyi bevásárlóközpontig. Ez bolt a javából. Tiszta tesco-ósán-cora szerű cucc, ruhával, kajával, zöldséggel, fagyizóval, étkészlettel. A Kaja részlegen szinte minden multi képviselteti magát, Maggi, knorr, lays, pepsi, coca, lipton, nestlé, ésatöbbi ésatöbbi. Persze nem egészen ugyan azokkal az ízesítésekkel mint otthon, de vannak rendesen és a választék sem gyenge. Az étkészlet osztályon lehet venni olyan fém tálakat, mint amiből a kantinban is kapjuk a kaját, ezek szerint ez otthon is menő tálalási mód. A ruha osztályon is elkóricáltunk egy jó darabig, néztem szárit (és megnyugodtam, hogy 1200-1300 a legolcsóbb:) ) meg néztünk tunikát, -nekem akkor is otthonka marad-. egész jó cuccok vannak .:) Végül nem sok mindent vettünk, de megegyeztünk, hogy nyaralás után még ide le kell jönnünk bevásárolni a hazaútra! Reszkessetek, találtunk pár érdekességet ;-) Záróakkordként jegyezném meg, hogy minden híresztelés igaz, a szálloda meg akar minket mérgezni némelyik kajával. Vasárnap vacsira ettem itt egy szendvicset. finom volt. Amikor visszajött akkor már kimondottan nem volt jó. Mivel Pifu is ugyanettől szenvedett -mint ahogy összeraktuk a kirakós darabjait- biztos, hogy az itteni kajától szenvedtünk, és csakazért sem vagyunk puhányabbak mint mások akik itt jártak :) Mostmár mindenki jól van, és boldogan eszi a kanitn ebédet meg a gyümölcssalátát. :) Szervezzük a most szombati utat és persze a nyaralást is...munka után persze.:) meg közben, amikor idő engedi és a többiek is ráérnek segiteni...mondjuk telefonálni, mert az sem triviális, jelszó kell hozzá! :)

ui: az utolsó pár képet Ildi készítette

Bangalore belváros

Nah. Hát az ugy volt, hogy akkor pénteken munka után Pifuval megbeszéltük, hogy szombat a Városé.
Végiggondoltam, hogy más esélyem nem lesz megnézni Bangalore gyönyöru városát, így az állatkert (és a kétséges elefántonlovagolás helyett) a városnézést válaszotttam. Este kinéztem a neten a látványosságokat, térképen bejelöltem, útvonalat meghatároztam. Pifu korrigálta, a buszhoz igazitotta :)
Felkelés, készülés, kevés reggeli, indulás. Kisétáltunk a buszhoz. Közben ezt-azt fényképeztem, de itt semmi új nem várt ránk. még rám sem. Buszmegálló...hmmm hol lehet? Talán ez a felfestés jelzi. Hopp pont jön. Leintem. Megáll az út közeépn, gyorsan felszállunk, elindul, becsukja az ajtót. (fontos, a sorrend, sohasem forditva.) Szóval felszállunk, leülünk. Majd jön a kaller, szép fehér egyenruhájában. Be kell mondani a megálló nevét, hogy meddig megyünk, és nyomja a jegyet, mint nálunk a vonaton a kaller. Mi meg fizetünk mint a katonatiszt. 200 Ftot egy 15 km-es szakaszért.
Igaz, majd' 1 órába tellt megtenni ezt az útvonalat. A közlekedési káosz már nem igazán hatott meg, inkább a tájat próbáltam figyelni. Nem volt változatos. itt-ott egy szebb épület aztán vagy semmi vagy valami lepukkant. Még jó csajok se nagyon. Elvétve :) Ami inkább fura, hogy az otthon hallott nagy szemérmességnek nyoma sincsa az óriásplakátokon. Nok spagettipántosban, mélyen dekoltáltban... igaz, hogy inkább csak a plakátokon. Az utcán legtöbbjük szárit vagy -szerintem- otthonka-cicanadrág kombót visel, sállal. Jó, láttunk rövidnadrágos csajt is. talán ha 3at egész nap egy csilliárdos nagyváros közepén. Ráadásul munkanap. (jah. Szombat munkanap volt...nekik:) )
Ami továbbá tetszik, hogy közlekedési táblának állcázva feliratok: "Ne igyál és vezess", "Vegyél fel bukósisakot", és ami leforditva nem az igazi: "A little care makes accident rare". szóval ilyen. Szerintem több, mint a normál közlekedési táblák... Apropó bukó. Megtudtam, hogy a motorosoknál csak a sofornek kell bukósisak! :) hihi
Ott tartottunk....jah igen. leszálltunk a buszról. Álltalában ha csak leszálló van a busz nem áll meg, csak lassít szabályt próbálják követni. vicces. nem. A tervet követve el kell sétálnunk az egyik parkig, nevezzük nevén: Lal Bagh. Az odavezeto úton megtapasztaltam milyen is az indiai gyalogosok élete. Élete? élet-halál harca. Térkép szerint kb 1,5 km-t mentünk. Néhol volt járda, néhol nem. Ahol volt, ott a szokásos 40-50-60 cm magasra kell felmászni, leugrani. ahol nem ott figyelni kell, hogy a mögötted jövo autós, motoros, busz vajon azért dudál mert ot elozik vagy azért mert o eloz vagy azért mert téged kerül ki ....(nem, sose kerül) vagy azért, mert téged figyelmeztet, hogy az útjában vagy. SZóval nézel elore, mert ott vagy kátyú van vagy kutya vagy ember...vagy tehén. közben nézel hátra is a már emlitett jármuvek miatt. közben azért jó lenne az "üzeltekbe" is benézni. Befotózni nem merek nagyon, ki tudja megvernek-e vagy sem. Üzletek... sok gumist, meg motorjavítót láttam. Motorjavító üzem akkora, hogy a motor épp befér. vagy nem mindig. A gumis se sokkal nagyobb. Ami szokatlan nálunk ahol tél is puszít idonként az az, hogy az üzleteknek nincs eleje. Nem az, hogy kirakat és oda tesznek dolgokat, hanem simán nincs fal az utca felé, látod a teljes készletet. Ahogy néztem hátsó helyiségek se nagyon vannak, legalábbis oda vezeto ajtó vagy ajtó-hely sem volt. De ez nem csak a szervizekre igaz, hanem mindenre. Hentes, zöldséges, textil, kisgép, nagygép, létra bolt.  Az életért való küzdelem része az úton való átkelés is. Zebra fogalma szeirntem a kreszben sincs leirva, a közlekedési lámpáé szerintem csak téjékoztató jellegu szabály. Ezek miatt az átkelést a már kicsiben ismert menj-amikor-tudsz-és-engedj-el-minden-erosebbet elv alapján kell megvalósítani, ami mondjuk egy 6 "sávos" útnál nem egyértelmű...
Nah de életünk kockáztatása árán -azaz normálisan közlekedve- eljutottunk Lal Bagh-ig. A park szép. Mármint szerintem semmi különös, ha nem számítjuk a hatalmas ragadozó madarakat, amik repkednek a fejünk felett meg a majomcsaládot akiket a tó partján láttunk egy fán üldögélni, és a sok mókust, akik szaladgálnak, gyümölcslevet isznak dobozból. Ezen nálunk is szokásos dolgokon kívül egy szép, egész rendezett park benne egy kö-hely, tetején valmai oltár szerű építménnyel. Sétánk közben sikerült bekeverednünk a park egy részén lévő éítkezésen dolgozó emberek lakrészébe (gondolom az ővék volt). Pontosabban egy teherautó ponyvákból készített sátortábor volt, egy sátor, egy család. Kiskölyök szaladt utánnunk, csak ennyit tudodd -és ennyit értett- angolul: "Pay Rupies". De ezt hosszú távon képes volt emlegetni. Sétáltunk, ettünk, néztük az állatokat, a növényeket és az embereket. Aztán rávettük magunkat, hogy tovább megyünk a megtervezett útvonalon. Ismét a szokásos hol járda hol nem, hol autó hol motoros világban haladtunk, nem ritkán majd§ 10 perceket állva, mire kitapasztaltuk, hogy mikor lehet nekiindulni az úton való átkelésnek. Útközben elhaladtunk egy könyvtár, mint utólag rájöttem egy kiszemelt látványosság és egy orvosi egyetem mellett is. Ekkor értünk egy -szerintem- buszpályaudvarhoz. Kis pályaudvar, nagy tülekedés. Kapkodó csókok nem voltak, de egymás mellett párhuzamosan álló-menő buszok, amikről a fel-leszálláshoz összevissza kóricált a nép. céltudatosan, mintha tudnánk hova tartunk keresztülvágtuk magunkat, és bementünk a Bangalore Fort nevű látványosság kapuján. Sokkal többet nem tudok róla írni, mivel egy várfallal körülvett udvar. Talán kicsit nagyobb mint otthon a kertünk, de nem lennék benne biztos. Szépen nyírt sövény és fű volt még a csupasz falakon kívül. Illetve volt még egy kapu, ami zárva volt, de láthatóan mögötte frissen teregettett ruhák voltak, szóval lehet, hogy az erőd belsejében laknak. :)
Vissza az utcára. Hihetetlen az, ahogy a vastag falak megfogták a kinti zajt. Amikor kijöttünk, nagyon hirtelen és nagoyn hangos lett a világ. Jó, tudom itt mindenhol hangos, de pont ezért volt jó a csendes udvar, és még erősebb érzésű a zaj. A járdán továbbhaladva árusok mellett mentünk el, akik a járdán ültek, kis lepedőikről árulták a portékát. Zöldésg, gyümölcs, és bármi más. Tök jól nézett ki, ahogy a krumplit 3-4 emelet magas piramiskoba rakták. (akárcsak a narancsot, és hasoló kerek zöccségeket. Az ehető dolgok után egyszercsak egy bugyi és alsónadrág árus szines dolgait láttam a földön. majd megint zöldség meg valami szörme, aztán bizsu. Az árusok kitartóan ülnek törökülésben és szivesen segitenek az érdeklődöknek. :) Aztán már Bódék jöttek. Szép sorban, tiszta kinai piac jelleggel. Elférni már nem annyira fér el az ember, de nem az a lényeg. Táska, Ruha minden mennyiségben. A kedvencem a kislány ruha boltok voltak. Mielőtt még valaki elkezdene kombinálni, azért tetszettek, mert ezek nem normálisak :D Kislányokra olyan csillogós, fodros, színváltós hosszú, rövid, pántos pántnélküli ruhákat adnak, hogy az elképesztő. Jobb cirkuszbana  bohócoknak nincs ilyen csiricsálé öltözéke. És igen, sok kislányt láttam ilyen ruhákban. SZerintem az anyukák itt élik ki elfolytott ruházkodási váagyaikat. Egyszerre, egy ruhába zsúfolva mindent akár :) A piac-járdáról a kijutás csak egy 160 magas kerítésen keresztül lehetséges, ott is csak azon a helyen, ahol már kiszedték a rácsokat, hogy ki lehessen jönni...
és itt már Bangalore valami nagoyn központi heléyn voltunk, mert egyszerre 6 felöl jöttek a buszok, autók, motorok. A dudálás szerintem minden irányból egyszerre. :) Itt megálltam egy kicsit videózni, majd meglátjuk... Irányba vettük a másik parkot, legyen a neve...Cubbon Park. A hozzánk legközelebb eső bejáratánál lévő körforgalom szerű valamin volt szeirntem egy 20-30 perc átvergődni, pedig itt lámpák is voltak!
Nagyon jól esett a hirtelen támadt csend, amikor beérünk a park kapuján. Tényleg nem tudom, hogyan csinlálják, de biztos valami csend-kapu is van, ami kinn hagyja a hangzavart. Ez nem annyira városliget szerű park, mint inkább valami, amin néha keresztülmehetnek az autósok, de egyébkét az utak között fű-fa-virág van, elkerítve. Itt leültünk enni, meg kóricáltunk. Találtunk szép helyet, mint a zenélő kút a Margitszigeten, csak nem zenél és nem kút. :) Meg megtaláltuk a Bangalori legfelsőbb bíróság épületét is. Vicces kis öltönyös indiaiakkal :) Ami ebben a parkban volt igazán feltünő, hogy a párok hogyan vieslkednek romanitkázáskor. Voltak, akik csak szorosan -értsd amenynire két ember emgymá mellé tud zsúfolódni- ültek egymás mellett, de kezüket véletlen sem összeérintve. Voltak, akik ültükben már kéz a kézben voltak. de voltak akik mint otthon a fiatalok feküdtek, ültek és beszélgettek, mit sem törödve, hogy összeér a lábuk emg a kezük is egyszerre. :) Kézenfogva sétáló párt alig láttunk. Kikéve, ha fiú-fiú vagy lány-lány pár volt. azok minden gond nélkül. még nem derült ki, hogy haveri alapon vagy szerelemből sétálnak kézenfogva. :)
A bírósággal szemben van a megyei parlament vagy mi, azt még meg akartuk nézni, de messziről nem lehett látni, mert metrót építenek, közelről meg azért, mert a járda szintje fölött kb 3 méterrel kezdődik a parkolójánka a szintje. Azért rábeszéltem Pifut, hogy sétáljunk el előtte, hátha a túloldaról látunk valamit. :) Nem lett sokkal jobb, viszont útközben jött egy csapat srác, és megállítottak, hogy csináljak róluk fotót. Csináltam :) Ők örültek, én nem értettem, mert a képeket nem kérték, hogy küldjem el...
Nah itt aztán elfáradtunk, és megbeszéltünk, hogy fogunk tuktukot. (nemtom hogy kell irni, egyezzünk meg, hogy mindig máshogy fogom :) ) Leintettük az elsőt. Azt mondta, 50ért visz el a Bangalore Palacehoz. mi mondtuk legyen 30. meghúzta a gázt és otthagyott. Vártunk egy darabig, mert csak teli tuk-tuk jött. A következő üres azt mondta 40, mi meg elfogadtuk. így tuktuk-al jutottunk el a Bangalore palace bejáratához. Kifizettük, boldogásg. Besétáltunk. merthogy a Palace bejáratától azért benntebb van a Palota maga. Az épület szép volt, a kert nem annyira. Amig Pifu telefonált és kerese merre jár Ildi a világban, én néezlődtem, kérdezősködtem. kiderült, hogy fizetni kell, és hogy ha fotózni is akar az ember, sokat kell fizetni. Közben jött egy csapat fehérember, mebentek, majd 3 perc mulva kijöttek. Nevetgéltek, csináltak fényképet. az őr rájukszólt. aztán sipolt, aztán fenyegette őket, szép sorban, ahogy készültek a fényképek. Ezek vagy tudnak valamit, vagy nagoyn bártak, mert a bácsi nemcsak, hogy nagydarab cigánylegény síppal, de még puska is van a vállán. Nah mindegy. azért benézünk. Benéztünk. túristáknak 400, indiánoknak 200 pénz. Nem szeretem amikor amdárnak néznek, úgyhogy nem mentünk be. (a fotós jegy 1000 pénz...) vissza  akapuhoz, fogtunk egy tuktukot. Úticél, ár, lezsirozva, minden okés.
Bácsi beszédes taxis, löki a szöveget. Azon kapom magam, hogy beleegyeztünk, hogy elvisz két boltba, ahol nézelődünk, é meg kap benzinpénzt a boltostól. Gyanúsan átverős a dolog, de mindenhol van ilyen túrista átverés, nem kell venni semmit, max majd tényleg nem veszünk. Lezsirozva, minden oké. Első bolt. szuvenirek, ékszerek, akármi. hátramegyek, ha már itt vagyunk, felderitem mit rejt a bolt, mert a suvenir izék nem hatottak meg elsőre. majd kifelé... Hátul egy kinai-vagy-egyéb-ferdeszemű :) csapat (3fő) nézeget anyagokat. Jön az eladó vigyorogva, hogy Helló, namikéne?  Kérdezésbe még kevesen halltak bele boltban, "mennyi a szári?" "ó szári van sok, milyen kell? 900". "Há' mutassá'. mondjuk kék van-e?" Leveszi, mutogatja, tapogatom. textilnek textil, de gyanúsan kicsi. "Barátom, oszt ezt hogy kell viselni, megmutatod-é?" hangzék fel kérdésem, mire válaszként már a csikbanlátó kislányt kiszemelvén áldozatul öltözteti fel száriba. Szerenécsre pont abba a kékbe, amit kiszemeltem, így tuti, hogy látom nem átverés-e, és szárit lehet csinálni abból a darab anyagól. Magyaráz, nevetgélünk, fotózkodunk, és egyszercsak ott áll a kislány egy kék száriban. Mondom, ez menő. :) boltban 2-3000ért láttam eddig, a 900 nem annyira rossz. még úgy sem, hogy feslik a széle, de láttam, hogy el van varva fél centivel a széle mellett, a feslés majd megáll. Olyan gyakran úgyse hordom ;)...izé hordja majd Andi. Nah mondom, akkor az átverés működött, "jólvan, addide, elviszem". Amig becsomagolja kislány felirja nekem az e-mailjét, küldjem majd át a képeket, fizetünk, azt kijövünk.
Ehh... akkor még egy bolt. hát ...nem sok kedvvel, de mivel a deal az deal, menni kell. 1-2 perc alatt átérünk, itt is nézgelődés, ilyesmi a terv. Benn szuvenir, kiselefánt, nagyelefánt, kis teve, nagy teve fából, kőből, nézd, ebben a nagy tevében van kis teve is, naa, ennyiért meg se nézem. :) Hátsó szobában ékszerek csillognak, jön a az eladó, hogy nézzem meg miylen szépek, itt van ez a gyűgyű az ujján, igazi gyémánt. "Nem, köszi, nem kell ékszer, nem, az asszonyak sem, nem tényleg nem kell, köszihelló" Azért itt is csak itthagytunk pár száz rúpiját, szóval jól jártak, de összességében mi sem panaszkodhatunk mert nem átverős árakon adták a portékát, és azért nagyon erőszakosak sem voltak. TukTukba be, "akkor most mindenki boldog, vigyél minket a Central Mall-ba. "jóvan uraim igy lesz, a deal az deal". Búcsúzóul még lefényképeztem barátunkat, mert ezek után ez már kijár.
A Central Mall pont olyan mint egy pláza, csak az alapterülete kisebb. 6 vagy 7 emeletes talán, és gyakolratilag csak ruhát lehet kapni. Majdnem vettem cipőt, de nem tetszett meg végül. Cipő azért kell, mert a lábam vizhólyagos lett. De inkább andi hoz majd nekem talpbetéttet és akkor jó lesz :) (egyébként is azóta már majdnem meggyógyult a talpam). Converse, Nike, Puma cipő van 5-6000 ért. Akartunk enni is, de 7kor bezárt az étterem, hát távoztunk és a környéken néztünk kajáldát. végül egy kínaiba keveredtünk be, ahol nagoyn jót ettünk. Tetszett a zöld leves. A hely neve ui: Green Onion, és van ilyen levesük, meg kellett kóstolni. Semmi extra nem volt az íze, sima kínai csirkeleves, de zöld volt :)
Vacsi után buszraszálltunk és irány haza. Pifu tényleg szállt, mert amikor fel akart lépni a buszra, az elindult. de szerencsécsen megoldotta. :)