2014-02-09 14:50:51

A szülés

Szombat. Alszunk sokáig. 9-10 között reggeli majd, hogy jó legyen takarítás. Kitakarítottam a fürdőt, és a nappalit. Porszívóztam is. A gyerekszobában kicsomagoltuk a bbakocsit és összeraktam. Nemsokára úgyis szükésg lesz rá alapon. Azért, hogy kiszellőzzön mire megszületik a gyermek kicsomagoltuk a pelenkázó szivacsot és a kiságy matracát. Minden kész.

Ebéd.

Áh... az alsó szinten majd felmosok délután...de végül a délután a csendespihenő alatti számítógépes munkával elúszott a nap. Sebaj, majd holnap megcsinálom, és elpakolom a felmosó cuccot is. Ezzel a gondolattal megnyugodva folytattam a munkát a gépnél.

Este 11:20. Itt az ideje lefeküdni aludni.

"Megyek fürdök aztán alvés, jó?" - kérdezem Anditől.

"Fürödj, aztén meglátjuk. 20 perce öt percenként fáj. Szerinted felhívjam most az Ágit?" - kaptam a választ. (Ági a szülésznőnk - a szerk.)

Így lett az, hogy megfürödtem, addig Andi mászkált. Korábban ez elmulaszotta a hasonló fájdalamakat. Mivel a sáta nem hatott, ő is lefürdött, hogy elmondhassuk minden praktikát kipróbáltunk mielőtt pánikolva éjfélkor riasztjuk a fél szülészetet. Mivel semmi sem használt, hát felhriasztottuk Ágit, majd összeszedtük a cókmókot. Vittem a szülős táskát, a kórházas táskát és a fotóás táskát is. Mert az is kell. ;-)

Csendben leosontunk, írtam egy üzenetet Anyuméknak, hogy ne keressenek minket, dolgunk akadt. Kocsiba be. Az útvonalat ismertem, már egy jópárszor jártunk arra. Vasárnap 00:15 lévén forgalom nem volt, talán még autót se nagyon láttunk. Még a kedvenc parkolóhelyünk is szabad volt a kórház előtt. A kórházi táskát lennhagytam, csak a szülős és a fotós táska húzta a vállamat amíg besétáltunk és felmentünk a hangosan csikorgó lifttel a 3. emeletre az István kórházban. A szülészeten csend és félhomály. Egy idősebb néni látott meg minket először, nagy pakkokkal a kezünkben:

"Fáj vagy folyik, Kedveském?" hangzott a kérdés. Összenéztünk Andival de nem a válasz miatt hanem a kérdés mosolyogni való voltán.

"Fájok" mondta Andi.

Hamarost előkerült egy szülésznő, akit már sokszor láttunk, nevezzük Hannának mert ez volt a köpenyére hímezve. Kedves volt, elvitte Andit megvizsgálni. Mivel a vizsgáló tolóajtós és nincs teteje csak egy 250 magas fala, így hallottam szinte mindent. Fura volt, hogy a velünk egy idős lány magázódik. Az egyik vizsgálóban Andi kapott CTGt a pocakjára. A gép is kimutatta, amit Andi nagyon én csak kicsit éreztem a kezemre jutó szorításokból. Itt bizony stabil 5 perces fájások vannak, ebből szülés lesz.

10-15 percet töltötünk talán a CTGvel amikor jött Hanna ismét és felajánlotta, hogy válasszunk szimpatikus szülőszobát. Mivel szabad volt szinte mind, ezért az úgynevezett alternatívot választottuk. Amúgy is ezt szerettük volna, szerencsénk volt, hogy nem használták.

Beköltöztünk hát a kis szobába, amiben volt egy igen keméyn és alacsony ágy, bordásfal, mászókötél, sarokkád, szüőszék meg jópár műszer, eszköz is, de azokhoz nem értek. :) Andi felvette a kedvenc tőlem lopott kinyúlt pólót, jó lesz ez a szüléshez címszóval. Elkísértem pisilni, jó ha van kibe kapaszkodni ha a fájás útközben éri. Volt si rám szükség. Innentől kezdődött a kínzás. Nem tudod mikor jön, nem tudod meddig fog tartani, de tudod, hogy mindjárt itt van és nagyon fog fájni. Voltunk a bordásfalnál, voltunk a kötélnél. feküdtünk az ágyon. Fájások között próbáltunk aludni. A 3-4 perces alvás csodákra nem képes, de segít túlélni. Amikor nem feküdtünk, akkor volt, hogy lassúztunk. Jó, se zene nem volt (még) se nem mozogtunk, de így segítettem Andinak, hogy legyen mibe kapaszkodnia amig a gyerek csinálja az utat kifelé.

fél3 körül beadták Andinak a gyógyszert amit muszáj volt az előző laborok alapján, aztán folytatódott tovább. Ági is megérkezett nemsokára. Megvizsgálta Andit, fájások között jókat beszélgettünk - bár szerintem már egyikünk sem emlékszik, hogy miről :) - A fájások meg olyanok, hogy jöttek, jöttek jöttek. Közben kaptunk hifi-t így tudtam csinálni zenét is. Jó volt, hogy nem a csendes szobában kellett lennünk. Az egyre csökkenő 2-3 perces pihenésben segített jobban ellazulni.

5kor megtölöttem a kádat jó meleg vízzel, Andi belemászott én a labdán ülve fogtam a kezét. Csak amikor elengedte, hogy engedjek még vizet, akkor éreztem, hogy addig nem éreztem a kezem. Az ujjai nyoma ott volt a kézfejemen.

Február 9én 6:50 körül kezd el világosodni.

8 körül olyan történt, amire nem számítottunk. Ági megkérdezte, hogy mi lenne ha TVsek vennék fel a szülést. Mesélte, hogy már voltak itt egyszer de aznap nem szült senki. Ma is csak mi vagyunk a szülészeten. Nekem mindegy volt, végülis nem én szenvedek, nem én fekszem meztelenül egy kádban, így Andira bítzam a döntést. Később bejött a riporternő is. Biztosított minket arról, hogy az operatőr nem fog felvenni semmi illetlen-t, a céljuk nem az elrettentés és a 18-as karikás felvételek elkészíteése hanem, hogy bemutassaák hogyan születik egy család. Így esett, hogy kicsivel később már riporteri kérdésekre válaszolgattunk a fájások között. Sacit - a riportert- nagyon hamar sikerült kiakasztanunk. De hát szegénykém nem tudhatta, hogy nem egy szimpla családdal van dolga, hanem velünk. :) Hosszú másodpercekre nem tudott megszólalni, amikor válaszoltunk arra a kérdésére, hogy félünk-e. Nem volt mitől félnünk, így nem a várt "Igen nagyon" választ hallotta tőlünk. :)

Így szenvedtünk tovább. A doktorúr is befutott 9 körül. Szintén megvizsgálta Andit. De ez már fel se tűnt nagyon, menet közben volt már jópár vizsgálat, ellenőrzésképp, hogy Timi is jól van, a méhszáj is tágul rendesen. Megállapították, hogy még délelőtt lesz gyerek.