2011-12-05 21:24:00

BGL day

Reggel pakolás, reggeli, indulás. Korán, 9kor már ki is csekkoltunk, mert hosszú út várt ránk. Kicsekkolásnál, amig az ügyeket intézték, egy ottani srác nagoyn jófej volt, jót beszélgettünk, viccelődtünk. Ismét megbántuk, hogy nem ide jöttünk két napra .:) akkor is, ha nagyon drága hely.
9:02kor már az autóban ültünk és "repesztettünk" a kochini reptér felé. Mivel még minding sok a töntetés és az útlezárás e miatt, ezért kerülőúton mentünk, ahol láthattuk is a két ominózus gát közül az egyiket. AZért tüntetnek az emberek a gát miatt, mert már elérte, sőt 50 évvel túlhaladta az élettartamát a két gát, és nagyon sok vizet tartanak maguk mögött. Most valakinek valami joga lett a vízszinteken emelni -nem teljesen értem-, és az emberek félnek, hogy átszakad a gát, és akkor fél Kerala megyét elönti a víz. A kormány viszont nem igen tesz semmit a gát újjáépítéséért. ílletve vannak még szeizmológusok meg bíróság is a képben, de nekem még zavaros a sztori egy kicsit. AZt tudom, hogy vannak mindenféle mérőeszközeik, amik mérik a szeizmikus mozgásokat, cask nincs emberük, aki ezt értené az adatokat. Meg, hogy a bíróságok támadják a víztulajdonos vízemelési szándékát és olyan megoldásra törekednek, ami mindenkinek jó. Szóval ezért tüntetnek, és mi ezért mentünk szerpentines úton. Ez még a kisebb baj lett volna. Jobban zavart, hogy a minősége olyan, vagy rosszabb mint a Bodrogolaszi-Sárospatak útszakaszé. Jobb ementális sajt megirigyelné a lukak számát... iszonyat volt. 1-2km/órával mentünk. Szerencsére sikerült bevetnekm a jótékony alvás trükköt, így a következő emlékem már a reptér közeléből van. Szerencsésen odaértünk a reptérre, Béla megkapta a jattját. Ettől fogva az új neve Fülig Indián Jimmi lett volna a vigyora miatt, de elváltak útjaink.
A reptéren várás, becsekkolás, vetkőzőshow volt a szokásos menetrend. Végül bejutottunk Kochin Nemzetközi reptér Indiai járatokra váró utasok számára fenntartott várójába. 3 kapu van, ezért a menetrend kijelzőn nem is tüntetik fel a kapu sorszámát. Látod hol áll a sor, onnan megy a géped. Az utasok kényelmét továbbá szolgálja a sok fotel melyek messziről kényelmesnek látszanak, benne ülve inkább valami ittmaradt kínzóeszköznek tűntek. Gép befut, mi kifutunk a légkondiból a melegbe. mindegy, már úgyis meg vagyok fázva két napja.
A repülő út után viszonylag hamar megkaptuk a csomagokat, találtunk taxit és a tervezett idő előtt egy órával a szállodában voltunk. Becsekkolás, jópofizás, bőröndjeink összeszedése után már indultunk is vásárolni. Az ismerős 335E buszra várni kellett egy jó 10 percet (3-5percenként sozkott járni!), de végül befutott, és a tömeg ellenére egész türhető utunk volt a HyperCity-ig. Itt aztán vásároltunk. Nem meglepő egy hipermarketben, he? :)
Szálloda, pakolás, alvás. Semmi izgalom, semmi váratlan, semmi meglepő. Azért volt némi közdés megint a taxival. Vásárlás előtt szóltunk, hogy kelleni fog. mondták jó. Utána megkérdeztem, mondtják, hogy a hotel saját taxija, 1700 ért kivisz a reptérre. Veszekedtünk kicsit, mire megegyeztünk, hogy hivnak egy Meru taxit, mert a hivatalos taxitársaság kivisz 800ért...