2011-11-23 20:02:00

Bangalore belváros

Nah. Hát az ugy volt, hogy akkor pénteken munka után Pifuval megbeszéltük, hogy szombat a Városé.
Végiggondoltam, hogy más esélyem nem lesz megnézni Bangalore gyönyöru városát, így az állatkert (és a kétséges elefántonlovagolás helyett) a városnézést válaszotttam. Este kinéztem a neten a látványosságokat, térképen bejelöltem, útvonalat meghatároztam. Pifu korrigálta, a buszhoz igazitotta :)
Felkelés, készülés, kevés reggeli, indulás. Kisétáltunk a buszhoz. Közben ezt-azt fényképeztem, de itt semmi új nem várt ránk. még rám sem. Buszmegálló...hmmm hol lehet? Talán ez a felfestés jelzi. Hopp pont jön. Leintem. Megáll az út közeépn, gyorsan felszállunk, elindul, becsukja az ajtót. (fontos, a sorrend, sohasem forditva.) Szóval felszállunk, leülünk. Majd jön a kaller, szép fehér egyenruhájában. Be kell mondani a megálló nevét, hogy meddig megyünk, és nyomja a jegyet, mint nálunk a vonaton a kaller. Mi meg fizetünk mint a katonatiszt. 200 Ftot egy 15 km-es szakaszért.
Igaz, majd' 1 órába tellt megtenni ezt az útvonalat. A közlekedési káosz már nem igazán hatott meg, inkább a tájat próbáltam figyelni. Nem volt változatos. itt-ott egy szebb épület aztán vagy semmi vagy valami lepukkant. Még jó csajok se nagyon. Elvétve :) Ami inkább fura, hogy az otthon hallott nagy szemérmességnek nyoma sincsa az óriásplakátokon. Nok spagettipántosban, mélyen dekoltáltban... igaz, hogy inkább csak a plakátokon. Az utcán legtöbbjük szárit vagy -szerintem- otthonka-cicanadrág kombót visel, sállal. Jó, láttunk rövidnadrágos csajt is. talán ha 3at egész nap egy csilliárdos nagyváros közepén. Ráadásul munkanap. (jah. Szombat munkanap volt...nekik:) )
Ami továbbá tetszik, hogy közlekedési táblának állcázva feliratok: "Ne igyál és vezess", "Vegyél fel bukósisakot", és ami leforditva nem az igazi: "A little care makes accident rare". szóval ilyen. Szerintem több, mint a normál közlekedési táblák... Apropó bukó. Megtudtam, hogy a motorosoknál csak a sofornek kell bukósisak! :) hihi
Ott tartottunk....jah igen. leszálltunk a buszról. Álltalában ha csak leszálló van a busz nem áll meg, csak lassít szabályt próbálják követni. vicces. nem. A tervet követve el kell sétálnunk az egyik parkig, nevezzük nevén: Lal Bagh. Az odavezeto úton megtapasztaltam milyen is az indiai gyalogosok élete. Élete? élet-halál harca. Térkép szerint kb 1,5 km-t mentünk. Néhol volt járda, néhol nem. Ahol volt, ott a szokásos 40-50-60 cm magasra kell felmászni, leugrani. ahol nem ott figyelni kell, hogy a mögötted jövo autós, motoros, busz vajon azért dudál mert ot elozik vagy azért mert o eloz vagy azért mert téged kerül ki ....(nem, sose kerül) vagy azért, mert téged figyelmeztet, hogy az útjában vagy. SZóval nézel elore, mert ott vagy kátyú van vagy kutya vagy ember...vagy tehén. közben nézel hátra is a már emlitett jármuvek miatt. közben azért jó lenne az "üzeltekbe" is benézni. Befotózni nem merek nagyon, ki tudja megvernek-e vagy sem. Üzletek... sok gumist, meg motorjavítót láttam. Motorjavító üzem akkora, hogy a motor épp befér. vagy nem mindig. A gumis se sokkal nagyobb. Ami szokatlan nálunk ahol tél is puszít idonként az az, hogy az üzleteknek nincs eleje. Nem az, hogy kirakat és oda tesznek dolgokat, hanem simán nincs fal az utca felé, látod a teljes készletet. Ahogy néztem hátsó helyiségek se nagyon vannak, legalábbis oda vezeto ajtó vagy ajtó-hely sem volt. De ez nem csak a szervizekre igaz, hanem mindenre. Hentes, zöldséges, textil, kisgép, nagygép, létra bolt.  Az életért való küzdelem része az úton való átkelés is. Zebra fogalma szeirntem a kreszben sincs leirva, a közlekedési lámpáé szerintem csak téjékoztató jellegu szabály. Ezek miatt az átkelést a már kicsiben ismert menj-amikor-tudsz-és-engedj-el-minden-erosebbet elv alapján kell megvalósítani, ami mondjuk egy 6 "sávos" útnál nem egyértelmű...
Nah de életünk kockáztatása árán -azaz normálisan közlekedve- eljutottunk Lal Bagh-ig. A park szép. Mármint szerintem semmi különös, ha nem számítjuk a hatalmas ragadozó madarakat, amik repkednek a fejünk felett meg a majomcsaládot akiket a tó partján láttunk egy fán üldögélni, és a sok mókust, akik szaladgálnak, gyümölcslevet isznak dobozból. Ezen nálunk is szokásos dolgokon kívül egy szép, egész rendezett park benne egy kö-hely, tetején valmai oltár szerű építménnyel. Sétánk közben sikerült bekeverednünk a park egy részén lévő éítkezésen dolgozó emberek lakrészébe (gondolom az ővék volt). Pontosabban egy teherautó ponyvákból készített sátortábor volt, egy sátor, egy család. Kiskölyök szaladt utánnunk, csak ennyit tudodd -és ennyit értett- angolul: "Pay Rupies". De ezt hosszú távon képes volt emlegetni. Sétáltunk, ettünk, néztük az állatokat, a növényeket és az embereket. Aztán rávettük magunkat, hogy tovább megyünk a megtervezett útvonalon. Ismét a szokásos hol járda hol nem, hol autó hol motoros világban haladtunk, nem ritkán majd§ 10 perceket állva, mire kitapasztaltuk, hogy mikor lehet nekiindulni az úton való átkelésnek. Útközben elhaladtunk egy könyvtár, mint utólag rájöttem egy kiszemelt látványosság és egy orvosi egyetem mellett is. Ekkor értünk egy -szerintem- buszpályaudvarhoz. Kis pályaudvar, nagy tülekedés. Kapkodó csókok nem voltak, de egymás mellett párhuzamosan álló-menő buszok, amikről a fel-leszálláshoz összevissza kóricált a nép. céltudatosan, mintha tudnánk hova tartunk keresztülvágtuk magunkat, és bementünk a Bangalore Fort nevű látványosság kapuján. Sokkal többet nem tudok róla írni, mivel egy várfallal körülvett udvar. Talán kicsit nagyobb mint otthon a kertünk, de nem lennék benne biztos. Szépen nyírt sövény és fű volt még a csupasz falakon kívül. Illetve volt még egy kapu, ami zárva volt, de láthatóan mögötte frissen teregettett ruhák voltak, szóval lehet, hogy az erőd belsejében laknak. :)
Vissza az utcára. Hihetetlen az, ahogy a vastag falak megfogták a kinti zajt. Amikor kijöttünk, nagyon hirtelen és nagoyn hangos lett a világ. Jó, tudom itt mindenhol hangos, de pont ezért volt jó a csendes udvar, és még erősebb érzésű a zaj. A járdán továbbhaladva árusok mellett mentünk el, akik a járdán ültek, kis lepedőikről árulták a portékát. Zöldésg, gyümölcs, és bármi más. Tök jól nézett ki, ahogy a krumplit 3-4 emelet magas piramiskoba rakták. (akárcsak a narancsot, és hasoló kerek zöccségeket. Az ehető dolgok után egyszercsak egy bugyi és alsónadrág árus szines dolgait láttam a földön. majd megint zöldség meg valami szörme, aztán bizsu. Az árusok kitartóan ülnek törökülésben és szivesen segitenek az érdeklődöknek. :) Aztán már Bódék jöttek. Szép sorban, tiszta kinai piac jelleggel. Elférni már nem annyira fér el az ember, de nem az a lényeg. Táska, Ruha minden mennyiségben. A kedvencem a kislány ruha boltok voltak. Mielőtt még valaki elkezdene kombinálni, azért tetszettek, mert ezek nem normálisak :D Kislányokra olyan csillogós, fodros, színváltós hosszú, rövid, pántos pántnélküli ruhákat adnak, hogy az elképesztő. Jobb cirkuszbana  bohócoknak nincs ilyen csiricsálé öltözéke. És igen, sok kislányt láttam ilyen ruhákban. SZerintem az anyukák itt élik ki elfolytott ruházkodási váagyaikat. Egyszerre, egy ruhába zsúfolva mindent akár :) A piac-járdáról a kijutás csak egy 160 magas kerítésen keresztül lehetséges, ott is csak azon a helyen, ahol már kiszedték a rácsokat, hogy ki lehessen jönni...
és itt már Bangalore valami nagoyn központi heléyn voltunk, mert egyszerre 6 felöl jöttek a buszok, autók, motorok. A dudálás szerintem minden irányból egyszerre. :) Itt megálltam egy kicsit videózni, majd meglátjuk... Irányba vettük a másik parkot, legyen a neve...Cubbon Park. A hozzánk legközelebb eső bejáratánál lévő körforgalom szerű valamin volt szeirntem egy 20-30 perc átvergődni, pedig itt lámpák is voltak!
Nagyon jól esett a hirtelen támadt csend, amikor beérünk a park kapuján. Tényleg nem tudom, hogyan csinlálják, de biztos valami csend-kapu is van, ami kinn hagyja a hangzavart. Ez nem annyira városliget szerű park, mint inkább valami, amin néha keresztülmehetnek az autósok, de egyébkét az utak között fű-fa-virág van, elkerítve. Itt leültünk enni, meg kóricáltunk. Találtunk szép helyet, mint a zenélő kút a Margitszigeten, csak nem zenél és nem kút. :) Meg megtaláltuk a Bangalori legfelsőbb bíróság épületét is. Vicces kis öltönyös indiaiakkal :) Ami ebben a parkban volt igazán feltünő, hogy a párok hogyan vieslkednek romanitkázáskor. Voltak, akik csak szorosan -értsd amenynire két ember emgymá mellé tud zsúfolódni- ültek egymás mellett, de kezüket véletlen sem összeérintve. Voltak, akik ültükben már kéz a kézben voltak. de voltak akik mint otthon a fiatalok feküdtek, ültek és beszélgettek, mit sem törödve, hogy összeér a lábuk emg a kezük is egyszerre. :) Kézenfogva sétáló párt alig láttunk. Kikéve, ha fiú-fiú vagy lány-lány pár volt. azok minden gond nélkül. még nem derült ki, hogy haveri alapon vagy szerelemből sétálnak kézenfogva. :)
A bírósággal szemben van a megyei parlament vagy mi, azt még meg akartuk nézni, de messziről nem lehett látni, mert metrót építenek, közelről meg azért, mert a járda szintje fölött kb 3 méterrel kezdődik a parkolójánka a szintje. Azért rábeszéltem Pifut, hogy sétáljunk el előtte, hátha a túloldaról látunk valamit. :) Nem lett sokkal jobb, viszont útközben jött egy csapat srác, és megállítottak, hogy csináljak róluk fotót. Csináltam :) Ők örültek, én nem értettem, mert a képeket nem kérték, hogy küldjem el...
Nah itt aztán elfáradtunk, és megbeszéltünk, hogy fogunk tuktukot. (nemtom hogy kell irni, egyezzünk meg, hogy mindig máshogy fogom :) ) Leintettük az elsőt. Azt mondta, 50ért visz el a Bangalore Palacehoz. mi mondtuk legyen 30. meghúzta a gázt és otthagyott. Vártunk egy darabig, mert csak teli tuk-tuk jött. A következő üres azt mondta 40, mi meg elfogadtuk. így tuktuk-al jutottunk el a Bangalore palace bejáratához. Kifizettük, boldogásg. Besétáltunk. merthogy a Palace bejáratától azért benntebb van a Palota maga. Az épület szép volt, a kert nem annyira. Amig Pifu telefonált és kerese merre jár Ildi a világban, én néezlődtem, kérdezősködtem. kiderült, hogy fizetni kell, és hogy ha fotózni is akar az ember, sokat kell fizetni. Közben jött egy csapat fehérember, mebentek, majd 3 perc mulva kijöttek. Nevetgéltek, csináltak fényképet. az őr rájukszólt. aztán sipolt, aztán fenyegette őket, szép sorban, ahogy készültek a fényképek. Ezek vagy tudnak valamit, vagy nagoyn bártak, mert a bácsi nemcsak, hogy nagydarab cigánylegény síppal, de még puska is van a vállán. Nah mindegy. azért benézünk. Benéztünk. túristáknak 400, indiánoknak 200 pénz. Nem szeretem amikor amdárnak néznek, úgyhogy nem mentünk be. (a fotós jegy 1000 pénz...) vissza  akapuhoz, fogtunk egy tuktukot. Úticél, ár, lezsirozva, minden okés.
Bácsi beszédes taxis, löki a szöveget. Azon kapom magam, hogy beleegyeztünk, hogy elvisz két boltba, ahol nézelődünk, é meg kap benzinpénzt a boltostól. Gyanúsan átverős a dolog, de mindenhol van ilyen túrista átverés, nem kell venni semmit, max majd tényleg nem veszünk. Lezsirozva, minden oké. Első bolt. szuvenirek, ékszerek, akármi. hátramegyek, ha már itt vagyunk, felderitem mit rejt a bolt, mert a suvenir izék nem hatottak meg elsőre. majd kifelé... Hátul egy kinai-vagy-egyéb-ferdeszemű :) csapat (3fő) nézeget anyagokat. Jön az eladó vigyorogva, hogy Helló, namikéne?  Kérdezésbe még kevesen halltak bele boltban, "mennyi a szári?" "ó szári van sok, milyen kell? 900". "Há' mutassá'. mondjuk kék van-e?" Leveszi, mutogatja, tapogatom. textilnek textil, de gyanúsan kicsi. "Barátom, oszt ezt hogy kell viselni, megmutatod-é?" hangzék fel kérdésem, mire válaszként már a csikbanlátó kislányt kiszemelvén áldozatul öltözteti fel száriba. Szerenécsre pont abba a kékbe, amit kiszemeltem, így tuti, hogy látom nem átverés-e, és szárit lehet csinálni abból a darab anyagól. Magyaráz, nevetgélünk, fotózkodunk, és egyszercsak ott áll a kislány egy kék száriban. Mondom, ez menő. :) boltban 2-3000ért láttam eddig, a 900 nem annyira rossz. még úgy sem, hogy feslik a széle, de láttam, hogy el van varva fél centivel a széle mellett, a feslés majd megáll. Olyan gyakran úgyse hordom ;)...izé hordja majd Andi. Nah mondom, akkor az átverés működött, "jólvan, addide, elviszem". Amig becsomagolja kislány felirja nekem az e-mailjét, küldjem majd át a képeket, fizetünk, azt kijövünk.
Ehh... akkor még egy bolt. hát ...nem sok kedvvel, de mivel a deal az deal, menni kell. 1-2 perc alatt átérünk, itt is nézgelődés, ilyesmi a terv. Benn szuvenir, kiselefánt, nagyelefánt, kis teve, nagy teve fából, kőből, nézd, ebben a nagy tevében van kis teve is, naa, ennyiért meg se nézem. :) Hátsó szobában ékszerek csillognak, jön a az eladó, hogy nézzem meg miylen szépek, itt van ez a gyűgyű az ujján, igazi gyémánt. "Nem, köszi, nem kell ékszer, nem, az asszonyak sem, nem tényleg nem kell, köszihelló" Azért itt is csak itthagytunk pár száz rúpiját, szóval jól jártak, de összességében mi sem panaszkodhatunk mert nem átverős árakon adták a portékát, és azért nagyon erőszakosak sem voltak. TukTukba be, "akkor most mindenki boldog, vigyél minket a Central Mall-ba. "jóvan uraim igy lesz, a deal az deal". Búcsúzóul még lefényképeztem barátunkat, mert ezek után ez már kijár.
A Central Mall pont olyan mint egy pláza, csak az alapterülete kisebb. 6 vagy 7 emeletes talán, és gyakolratilag csak ruhát lehet kapni. Majdnem vettem cipőt, de nem tetszett meg végül. Cipő azért kell, mert a lábam vizhólyagos lett. De inkább andi hoz majd nekem talpbetéttet és akkor jó lesz :) (egyébként is azóta már majdnem meggyógyult a talpam). Converse, Nike, Puma cipő van 5-6000 ért. Akartunk enni is, de 7kor bezárt az étterem, hát távoztunk és a környéken néztünk kajáldát. végül egy kínaiba keveredtünk be, ahol nagoyn jót ettünk. Tetszett a zöld leves. A hely neve ui: Green Onion, és van ilyen levesük, meg kellett kóstolni. Semmi extra nem volt az íze, sima kínai csirkeleves, de zöld volt :)
Vacsi után buszraszálltunk és irány haza. Pifu tényleg szállt, mert amikor fel akart lépni a buszra, az elindult. de szerencsécsen megoldotta. :)