2011-12-05 21:23:00

Elefánt-day

Reggel ébredés után már várt minket a tea a teraszon, és nem sokkal később követte a reggeli. Aztán begyújtották a motorokat, és száguldottunk vissza a kikötöbe, izgatottan készülve utolsó világjárós napunkra. Korán akartunk indulni, végül olyan fél10 felé keveredtünk az autóba. Hosszú, 150kmes út várt ránk. Nem mondom, hogy nem pörgött le párszor a szemem előtt életem filmjének első pár kockája némelyik szerpentines előzésnél. Hogy miért? Mert itt előzés úgy néz ki, hogy sofőrünk eldönti előz. Nincs senki szemben, hát usgyi. 5.ben, 1400as fordulatnál kiszáguldunk a teherautó mögül. Nem, nem kapcsolunk vissza, nem, nincs padlógáz. Haladunk. 2-3 néha akár 5el is gyorsabban mint a teherautó. ja, hogy közben feltünt valami szemben a következő kanyarban? nem baj, ez nem tántorithat minket el, folytatjuk amit eddig csináltunk. Ha motoros, elfér. (mármaikor) ha nagyobb, akkor dudálunk, villogunk, ő is. aztán valahogy túléljük. Ezt megcsináljuk sokszor. de mások is velünk szemben, szóval ez igy jó...izé normális...
Nahde útunk bevitt minkett egy hegyes részbe, ahol a Mártix egyik mondata jutott eszembe. "There are fileds, endless fileds". Csak itt éppen teát termeltek. Nagyon szép a sok tea cserje egymás mellett. Egyforma magasak, mintha sövényvágóval vágnák a tetjüket, szinte alig van ösvény köztük. szép és kész. :)
AZtán egyszercsak megálltunk, hogy itt a Fűszer mező. Speciel egy nagy zöld dzsumbujt láttam, de ebbe ne menjünk bele. Vettünk jegyet, lett vezetünk, akik végigvezettt minket a fűszereken, elmesélve, hogy melyiket milyen gyógyitásra használják az ajuvédisták. Megismertük a királyi családot is. Királynő a Vanília, Király a bors és királylány a szegfűszeg. Természetesen elhetett gyógyszert is venni, meg fűszert a végén.
Ezután jött az attrakció. Ebédet is elnapoltuk, csak tuti odaérjünk. És igy is lett, bár közben egy pár percre megálltunk, hogy az esti programra megvetessék velünk a jegyet. Béla nagyon tolta, hogy nézzük meg a Kerala táncot és utána a küzdősport bemutatót. De végül csak a sportosra vettünk jegyet. Aztán mentünk is tovább. Behajtottunk a kapun, parkolás. Jegyvásárlás. Végül a fél órás mellett döntöttünk, lévén nem volt annyira meleg, hogy a folyóvizet locsoljanak ránk mindenféle légzőszervekből. és kisvártatva már Lesme elefánt hátán ültünk. Andi ült elöl, én mögötte. Biztos elefántlovaglási előírás, hogy a jól szétterpesztett lábú nők ülnek elöl. :) Lesmevel sétáltunk egy kicsit, itt-ott megálltunk, ahol a vezetőnk csinált rólunk képeket. Fáninkat sokat kellett nógatni a hidak előtt, így úgy érezzük, hogy neki még a hidat sokat kell gyakorolnia. Ennyi kis séta után ismét megállapítottam, hogy gyarmatosítóinknak nem lehetett rossz Elefánt hátról mondani, hogy: "Akkor ez most az én földem, gyerünk rabszolgák, pisiljétek körbe" :) A ride után még csináltak pár képet, amint simogatjuk azt a keméyn szőrös orrmányát és ezzel véget is ért az attrakció.
Mostmár nagyon éhesen ültünk be valami étterembe, ahová Béla vitt minket. Nem minden kaja volt, állítólag a gát-tüntetések miatt. Ami volt az is vegyes. A csajoké nem volt jó, amit Pifu meg én kértünk az nem volt rossz. De legalább az ananászlé valóban frissen facsart volt.:)
Még egy óránk volt a lefoglalt és kifizetett harcművészeti bemutatóig. Bármennyire is unszolt minket Béla, nem volt kedvünk a tradicionális Kerala táncot megnézni, így elemntünk sétálni. A szokásos zajos, behatásokban gazdag vásárinak tűnő hétköznapi forgatagon kívül egy meglepetés volt, mégpedig, hogy kétszer is szembe találkoztunk a tüntetőkkel. Nagoyn kiabáltak valamit, de nem angolul. Egy-egy kisebb csapatnak volt egy előolvasója, akik papírból olvasta a szöveget, a többiek pegid hangosan kiabálva ismételték.
Ezen kívül érdekes volt látni, hogy a banán chipsz nem zacskóban terem. A boltokban reszelték (mintha káposztagyalu lett volna) az uborkát és nagy gázzal fűtött wok formájú üstökben sütötték a chipszet. Eymás melletti boltokban 10-20 vagy még több ki friss és csomagolt chipsz volt. Nagoyn menő lehet arrafelé.
A harcművészeti bemutató érdekes volt. 5 srác ugrált, hajladozott, verekedett, kardozott, lándzsázott. Érdekes volt, hogy szinte sose harcoltak egymás ellen ugyanazon tipusú fegyverrel. Talán egyszer volt kard-kard, de inkább kard-puztakész, kard-lándzsa stb. Meg az elején volt hajlékonysági és ügyességi bemutató. Az egyik ilyennél egy srác ugrott át guggoló emberek fölött. először egy, aztán kettő, három. Majd hívtak egy helyi néző srácot. Majd kiszúrtak egy fehér nagymamát. Majd utolsónak Andit hivták le. :) így ő is ott guggolt miközben a srác ugrott. jupijé. :)
Irány a hotel!
Hát ekkor bántuk meg, hogy nem itt töltöttünk 2 napot. A szálloda az erdő közepén van, különálló házak, egy ház 2 szoba. Már a recepció és a többi helyiség -rekreácisó terem, étterem- is szép volt. A házak közöttis út melett végig nagy levelű virágok, meg persze egy medence. A szobánk volt kb 30 négyezméter. Hatalmas ágy, hatalmas pult a TV és egyéb dolgoknak, asztalok, székek... Lakásnak se lenne rossz. A fürdőben pedig tök jól meg volt oldva a zuhany elkülönítése. A többi szállodában sem volt zuhanytálca, hanem a fürdő apdlója egyben volt. Ez tök jó, nekem nagoyn tetszik, csak zuhanyzás után úszik a fürdő. Itt a zuhany elválasztására volt egy 15 cm széles árok, ami nagy kavicsoaakl volt tele. szép volt, és a fürdő sem úszott. Végre itt nagyon jót aludtunk, nem volt dögmeleg mint a hajón.