2011-12-05 21:19:00

Mysore, avagy hogyan ne csináljunk sightseeinget Indiában

Hajnali 5:00 brrr. csöng a vekker. izé. telefon. Nem is lenne olyan nagy baj, ha nem lennék hozzászokva a 9órás keléshez. Mivel hozzá vagyok szokva, ezért késon aludtam csak el, ezért keveset aludtam. Még jó, hogy egy órát hagytam az indulásig..z....megint csörög a vekker. sebja, még egy szundi alatt magamhoz térek...z....megint. ááááh, nem téretem magamhoz, felkeletk, felöltözöm, ügyesen összekészítettem minten, nem kell figyelni. ok. ruha rajtam. cipő rajtam. táska...hol a táska? áh... megvan. mehetünk le, úgyis 6 lesz mindjárt. Lenn Pifuék is befutnak, kocsi is időben érkezik. beülök a leghátsó sorba. Egy darabig még figyelem, hogy merre és hogyan megyünk, aztán zzzzzzzzz....úgyis sötét van még. 8 után ébredtem fel, már sütött a nap, dudálás megvan, ok. ez még india. semmi izgalmas egyelőre, néha még bealszom, néha a tájat nézem. Kocsi, teherautó, ambassador, kocsi kocsi dzsipp, kocsi, teherautó. Mindegyik mellett 1-2-3 dudálás. néha ránk dudálnak. megy ez.
Mysore-ba érve (vezetőnk szerint) előszőr a Tipu's death place-t kell megtekinteni. SZépen elkerített hely, ahol fű van és egy emléktábla, ami azt hirdeti, hogy itt halt meg Tipu. Bárki is legyen az, gondoltam én, szép dolog tőle, hogy egy füves lekeritett helyen halt meg. :)
Ennek a helynek nem is ez volt számunkra a legérdekesebb része, hanem az az iskoláscsoport, akik itt voltak buszos kiránduláson. Nagy többségük fenn volt a buszon, pár srác lézengett lenn. Amikor meglátták, hogy húúú fehérember, akkor először néztek, azátn mobilok elő, és fényképeztek minket. Mi visszafényképeztünk, akkor összeálltak csoportképpé. Mutogattuk egymásnak az egymásról készült képeket, mindenki vigyorgott. Eddig is voltunk néha látványosság, de ez a sztárolás tetszett :)  Ildit alig engedték beszállni az autóba, mindenki kezet akart vele fogni.
A következő hely egy templom volt. Sofőrünk sűrűn kért elnézést, de ő nem tud közelebbvinni minket a templomhoz, mert nem szabad közelebb jönnie. Sebaj, kiszállunk, majd leparkol valahol. Kászálódunk ki a kocsiból, egy tata máris ott terem, és elkezd beszélni. Pifu ignorálja, igy nekem mondja a szöveget, hogy ő itteni izé meg van igazoványa is, tolja az orrom alá. Nem annyira figyeltem rá én sem, jött utánunk, mondta a szöveget, hog yigy templom emg ugy templom meg igy isten meg ugy isten. Menjünk nézzük meg ott van egy szekér eltakarva. Félve-nemértve odamentünk, tényleg volt valami szekér egy kajibában, amin fából faragott szobrok voltak. Valami ünnepen szokták ezt feldíszíteni és emberek húzzák körbe a templom körül. Ügyesek. Jajaj, ne felejtésk el le kel venni a cipőt mielőtt bemennek a templomba, itt ezek majd vigyáznak rá, nincs para. Tanakodunk, mert hát esett, hüvös van, és minden tiszta viz. egyből koszoljuk össze a lábunkat, meg minden? ÁH. hát ezért jöttünk. cipő le, zokni le. megyünk a tata után. asz meg csak beszél, beszél, beszél. BEvallom nem figyeltem, de ha figyel, ezt ő is észrevette volna ezt. de ő csak beszélt. jaj nézzük meg ez milyen szép, azt azért az istenért, ezt amazért, jaj fotózzon csak, itt lehet, nem gond, őt ismerik a biztonságiak, menjek csak át ynugodtan a kordonon is fotózni. (btw, nincs is sehol biztonsági őr.) Jaj, még erre is, jöjjenek csak itt körbe lehet, és itt ez a kapu is milyen szép, meg ottaz az oltár, nem, ezt nem lehet fotózni, meg oda se lehet menni, de ilyen szép, fekszik és ilyen széles meg olyan magas. á, igen, az szent por, igy kell, és úgy kell, jöjjön. puff egy pont a homlokomra. Ildinek is, Pifunak is. Piros. örökké fogunk élni, de legalábbis még 1000 évig. Mondjuk ezt nem hiszem :) jóvan elég volt, elindulunk kifelé. Ó ha tetszett a munkáma, akkor adjanak némi pénzt. mondom itt egy 20as. pofánröhög. Ha tetszett a munkája, adjak már némi pénzt. mondom 50, vagy mi? hát ha tetszett a munkája, adjak némi pénzt. Oké. mennyit akarsz. ha tetsztt...mennyit akarsz, vagy nem kapsz semmit. 200 fejenként. pofánröhögöm. ők nem is figyeltek, és senki nem kérte. itt van összesen kétszász. megy még az adok-kapok, a végén kiegyeztünk 300 Rpben összesen. Azonnal eltűnt, sose láttuk többet. kimegyünk ponttal a fejünkön. Jah, hogy  acipő őrzésért is fizetni kell. Ja, köszi. 10ben kiegyeztünk asszem a 3 pár cipőre, hogy nem tettek bele sarat. száraz hely kerít, talp letisztit cipő fel.
A templom és a parkoló között boltosok vannak. odafelé nem figyeltem őket, visszafelé sem akartam. Jött mandrókám, hogy vegyünk tőle baszt. mondtuk, kösz nem kell basz. de vegyünk mert tökjó. de nemkellhamondom. de olcs, csak 100. de akkorsemkell. de de, adja 80ért is. de nem kell, eljöttünk, jött még, mondta még, de ignore-on volt. Pifuék megálltak nézelődni, nekem már elég volt az ajánlgatásból, igy kb középen sétáltam, és ignoráltam minden hozzámszólót. Pifuéknál az üzlet megkötettett, mindenki happy, kocsiba be. előre ültem, mert mostmár nem fogok bemászkálni hátra. jó volt, igy láttam az utat, meg a szélét is. de semmi eggid nem megszokott nem volt igazából.
Következő megálló Tipu nyári kastélya. Bármi is legyen, menjünk. Örömmel konstatáltam, hogy itt nincsenek árusok, de van belépődíj. Láttunk már ilyet BGL-ban is, hogy más az ár az indiánoknak és más a turistáknak. de azért ez nem semmi. indiánnak 5, turistának 100 Rp. Nem vág földhöz az 500 Ft, de azért a különbség...mondhatnékcsunyát.     A kert szépen rendezett, nyírt fű, bokrok, fák, utak. az ut végén valami házikó. benn fotózni tilos, de nem tették el. Viszont volt röntgenes ellőrzőkapu, ami siplot, de mindenki ignorálta. A "kastély" bizots szép volt az 1700as évek végén, de mostanra a freskók igencsak megkoptak, és hülye európai fejemnek elég túlzsúfolt festésűek. A kastélyban volt némi kiállított dolog is. Tipu nadrágja, zakója, portréja, havrjai portréi, ilyesmi. Érdekes volt a környék makettje és az, hogy az összes portrét egy európai fickó rajzolta szénnel. Viccelődtünk is, hogy mmilyen lehettett, amikor Tipu odarendelte a vezérkart portrérajzolásra, azok meg díszegyenruhában sorba álltak a rajzolónka, aki igy gyűjtötte a pénzt a hazaútra :)
Sétáltunk a parkban, addigra a wc-t is kinyitották, az is jó volt :)
Következő megálló a három folyó összefolyása nevű hely. itt, meglepő módon 3 folyó torkollik egybe, -vagy egy vállik 3 felé?:) a folyásirányt nem deritettem ki jól még- Itt parkolódíj van. Sofőrbácsi kifizeti. majd mi is neki... Aztán kiszállunk, jönnek a kölkök, hogy vegyünk képeslapot. még randák is, nem kell, köszi. Akkor is nézzed meg. de nemkellköszi, otthagyjuk. de nézzed meg képeslap nemkell? áh mindegy. megyünk tovább. Boltosok...vásári árusok között vezet az út. Értékelendő, hogy amig elhaladunk a bódé előtt, elsorolja az összes árut. nincs egy másodpers. nincs egy szó sem, amit értenénk. áh. kiértünk. jajdebüdös. aham, itt a torkolat. meg a sok indián. nézd, ott egy család. de miért vetközetetik a kölköt? és a másik is vetkőzik... figyeltünk egy darabig. az nem derült ki, hogy szertartásos, vagy heti rendes, de fürdés volt. tippelem az előbbi. Egy bácsi is törülközött éppen. A többiek ültek, áltak, ettek, beszélgettek. Hangosak az indiánok, még most is. Nézelődünk mi is, ftotózkodunk. befut egy fiú iskoláscsapat. ehh. méghangosabbak. tanbá sippal navigálja őket. Szaladgálnak, előkapják a kajájukat, fél szemmel minket is megnéznek, van aki lefotóz, nevetés, odanézek, elfordulnak "nemmivoltunk" arccal. Fotózgatunk tovább. Kezdünk éhesek lenni, már 10 felé jár. nincs nálunk kaja, csak háztartásikeksz. itt lehet venni az utolsó bácsinál kókuszt. egész frissnek néz ki. veszünk gyorsan kettőt. szívószál? hmmm jólvan, zacsiból veszi ki, legyen. Hát nem volt se kókusz ize se semmi. De azért iszogattuk. a belsejéből is kanyaritottam egy darabot. Állagra inkább kocsonyás, izre inkább semmilyen volt. volt bennne nagyon sok lé, meg sem ittam.  Vissza az árusokon át, átverekedjük magunkat megint a képeslaposon. -ez nem tanul?- be a kocsiba gyorsan. Ez is megvolt.
Nah most mi ez? bemegyünk. nincs belépő. Áhá templom. muszlim. Megnézzük. Szép kert, sok ember. ismét megnéznek minket. sebaj. biztos az a menő, hogy egy nőnek két férje van. vagy legalábbis két pasival van. :) ó, ez is cipőlevevős. bemmeni nem akarunk, csak fotózni, azt meg lentről is lehet. (A templom egy kb 150-es emelvényen van, de azt körbe lehet járni) Körbesétálunk, fotózunk. béke, csend, nyugalom, szemerkélő eső. szép volt, kiművészkedtem magam.
Útközben megtudjuk, hogy van egy hossszú vezeték Mysore és BGL között, amin vizet visznek. Innen viszik BGL ivóvizét, sőt, az ott készülő palackozott vizet is. a különbség, hogy a palackozottat szűrik is a gyártás során. :) Itt ragadnám emg az alkalmat a szerkesztői megjegyzésre. Indibáan a fél literes üdítők 6 decisek. :) -a szerk.
Városba bemegyünk, jabb templom, a változatosság kedvéért ez most keresztény. Nem is figyeltem mi van a tetején, de a fotók szerint kereszt. :) Itt sem lehetett fotózni odabenn, pedig érdekes lett volna megmutatni a különbségeket az otthoni templomokhoz képest. Apróságok, mint hogy a rózsaablak csak szines valami, nem is ablak, meg az oltár, szobork valahogy nem olyan szépen kidolgozottak, kicsit gyerekesnek hatnak. Lefotóztam, kivül piros kereszt volt a kapu felett. Az ablakokban meg hatalmas derázsfészkek.  Éhesek voltunk, Pifu bontott egy mini chipeszt, az segített kicsit. meg ittunk. az is legalább teliti a gyomrot.
Akkor most felmegyünk a hegyre, megnézzük ott a templomot. de ott aztán nem szabad fotózni. Jó, akkor a kocsiban hagyunk mindent. Itt meg lehet állni, kiltáást fotózni. Jó álljunk meg. Voltak jobb helyek is, de hát ha egyszer ez a kijelölt hely, akkor innen kell fpotózni. Párkányra femásztunk, sé igy elláttunk a növények fölött, és tudtunk pár képet csinálni. Meg a helyiek is rólnuk. Egyik kocsiból a srácok még közös képet is csináltak velünk. Asszem FB sztárok lettünk. Fenn a hegyen kiszálltunk, és mindent a kocsiban hagytunk, kivéve a telefonomat. Bemegyünk a kordonon túlra. Árusokat egész rutinosan ignoráljuk, vagy csak ők adták fel az eddig megszokottnál hamarabb. Ott a templom! megyünk arrafelé. látjuk a cipőlerakóst. itt el van kerítve és egy ürge adja-veszi a cipőket.remélhetőleg mindenkinek a sajátját adja vissza csekély megőrzési díj ellenében. Ott mondják, hogy vegyünk jegyet. jó, megyünk, veszünk. fejenként 100. helyieknek 10. A jegyre rá volt irva, hogy special. Az árus azt mondta, hogy "go directly to the temple". jövünk is ki, megyünk a templom felé, amikor egy srác jön, hogy előbb a cipő. "de mondták, hogy egyenesen a templomba", "persze, persze, de előbb a cipő". Odamegyünk, levesszük, leadjuk. Kérdezem, hogy mennyi lesz a megőrzés, mondta, hogy amennyit gondolunk. áhá. hát jó. majd gondolok valamit. A srác közben a kezünkbe nyom virágot meg összehajtogatott újságpapírt. Ez a templomnak lesz. (már több árust is elhajtottunk, aki virágot akart eladni, hogy a templomnak vegyük meg...) Néztünk bután, gondoltam, hogy a jegyhez jár a segítség, lévén hülye túristák vagyunk. 100 ért belefér. Srác vezet minket, át a kordodnon, kikerülve a sort. Kellemetlenül éreztem magam, de kb tiltakozni sem volt időnk. Igaz annyira nem bántam, hogy nem kell mezitláb végigállni egy 20-30perces sort a hideg, nedves betonon. Be a tempomba, itt a bejáratnál lévő oltárnál -valakinek a lába, asszem- feláldoztuk a virágjainkat a vezetőnk segítségével és kibontottuk az újságot, amiben piros por volt, amit a feláldozott virágokra szórtunk. majd kaptunk pöttyöt. pirosat. aztán félreálltunk, mesélt az istenekről, meg megint megtudtuk, hogy örökké fogunk élni. Ezután kerülőúton, hogy ne kelljen megint sorbanállni, bevitt az oltárhoz, ahol a tűz megle levegőjét kellett magunkra kenni, nem értem miért. Majd még vitt körbe a templomban, mesélt egész érdekeseket. Kimentünk, átveetett minket egy másik, kisebb templomba. itt enm votl sok ember, de csúnyán néző papok igen. Itt kaptunk fehér pöttyöt is. Még egy templom zöld és mindnekki látni fogja, hogy magyarok vagyunk. :) Kijöttünk innen viszonylag hamar. Kis templom, rövid látogatás. Visszafelé úton mondja, hogy akkor lóvé. Hát jó, mennyi. fejenként 200. Ezek valami milliárdosnak néznek minket, vagy csak fehérember-gazdagember él a fejükben? kiseebb nagyobb szóváltás és morgás. -mikozöben mondta, hogy nem neki kell, hanem adomány a templomnak, de hát mondták nekem otthon azt is hog ykajára kell, de a kaját hozzámvágták...- Végül valami közös nevezőben kiegyeztünk. Aztán hirtelne neki is nyoma veszett. Cipőért menet beszéltük, hogy nem a fizetéssel volt a baj. nem is az összeggel lett volna, mert segített, oosakat mondott, hanem a módszerrel. Hülye aurópai agyunk nem igy van beállítva. Nem szeretjük, hogy valaki kéretlenül jön, tolja magát, segít, majd egyszercsak benyújtja a némileg irreális számlát. Mondja, hogy helló, látom nem tudjátok, nekem van bejáráso, ennyi lesz, kell? és egyből barátok vagyunk. Nah de hát ez nem az az ország. Cipő emgvan, adtunk amennyit gondoltunk. Ez után nem annyira jó szívvel. Mivel csak telefon volt nálam -amivel akár csinálhattam volna egy csomó képet eddig is és néhányat a templomban is...-,ezért csináltunk azzal képet magunkról, pöttyökkel. Kocsiba vissza. What's next?
Ittlefelé megnézünk egy bikát. jó nagy. kocsi megáll, mi kiszállunk. lépcsőn kell felmenni. "itt van, vegyenek virágot, a bikának". "nem kell" de vegyenek. de nem kérjk, köszi. de nem magunkak kell a virág, hanem a bikának. de mi nem akarunk a bikának virágot. De... okés, akkor nem megyünk fel. Mondta Pifu, akin éreztem, hogy elege vana  beszélgetésből. Erre a nem várt reakcióra nem tudtak mit mondani, elhallgattak, mi felmentünk. Cipőt le kell venni? áh. látjuk innen is, hogy egy nagy bika, feketére festve, virágokkal. fotó-fotó. vissza. Útközben egy pasi megállított, fenntartásokkal figyletem. Fotózni próbáltak egy kis automata géppel, de nem értették miért irja ki fotózás helyett, hogy "SD card needed". Nem sokat segíthettem a válasszal, de nem annyira érdekelt, vissza  kocsihoz. Kezdek nagyon éhes lenni.
De még ebéd előtt, állatkert. Voltak fenntartásaim, lévén, ha még mindig akkora lesz a sor, mint amikor elmentünk mellette, akkor egyáltalán nem érdekel egy állatkert, ahol meglepő módon állatok vannak ketrec mögött kb ugyanazok függetlenül, hogy hol vagy a világban. De nem volt nagy sor és nem volt drága a belépő sem. bár itt (is) a fényképezőért extra dijat kellett fizetni. Sebaj. Bementünk, sétáltunk, láttunk állatokat. de helyettük szivesebben fotóztam volna az embereket....de nem engedtek be a ketrecekbe, ahonnan jó lett volna a kilátás. :)
Végre ebéd. Sofőrünk elvitt egy úri helyre minket. fenntartással néztük az étleapot, de nem volt megfizethetetlen, igy egy nagyon jót ebédeltünk :) Sok mesélni való nincs róla. Ettünk. Jó érzés az, amikor az asztal szép lassan megtellik a megrendelt kajával. Teszem hozzá, hogy itt a kaját random illik hozni, mindenféle korrleáció és megszokott sorrend nélkül. jó. nagyjából a leves jön először. nagyjából.
Ebéd utáni program a MySore Palace megtekintése. Kollégák beharangozták, hogy felveszi a versenyt a francia kastályokkal -gondolván itt Versaillesre.- Hát lássuk. Sofőrünk korábban váltig állította, hogy nem lehet fényképezőt bevinni. Ez még érdekes lesz. :) Odaérünk, árusok hada. Kirakodva, bódéban, kézből. Ebemrek mindenfelé. Lassan közeledünk a parkolóhoz. sorbanállás. csöpörgő eső. Ülünk a lesötétitett autóban. -mert az effendit ilyennel viszik itt- Várunk. Kis Kvambó árul valamit. nem lát be az autóba, odajön, mellettem az ablakról letörli a vizet, takar a kezével, benéz. ÁÁÁÁ fehérember. Ez után ha mozdult az autó, jött velünk. Ha gyorsan mentünk, futott mellettünk, szólt a haverjainak. Leparkolunk. Kinyitom az ajtót. A kölyök már ott van. monjda mondja. Kászálódok kifelé, rá se figyelek. Mondja, mondja, mondja. Kiszállok, átmegyek a túloldalra Pifuékhoz. Kölöyk jön. Árul. Köszi nem kell. TErvet megbeszéljük, sorőr elől, követjük, mutatja a bejáratot. Gyors léptekkel megyünk. Nem -vazze- nem kell a legyeződ, kölyök, hagyjálmár. Nem akkor sem, ha 100 ért egyet helyett 20ért adsz 3at. Nem, köszi a te szarod sem kell, ne kiabálj utánam a bódéból. ÉS szólj a haverjaidnak sem, azok sem fognak kelleni. Én szóltam, hogy nem kell, minek kiabáltok utánam? Jaj. fennakadás, torlódás. nemkellköszi hagyjálmárneómérted? ahh. sor, bejárat.
Sofőr szól megint, hogy fényképezőt nem lehet. Most mi legyen? le nem adom, az tuti. Még otthon se nemhogy itt. ehh. milegyen milegyen. Kisgépet kiveszem a zsákból, azt nem veszik észre. Zsákot a sofőrnek adom, elrobog. Remélme látom még. A zsákot és a tartalmát. Veszünk jegyet. Szakad az eső. Tömörülés, várás. Menjünk már be, minek állunk itt? Esik. Jó. majd benn keresünk fedezéket. RTG kapun át. -senki nem figyel- Hát igy a táskát is hozhattam volna. Ehh. Már mindegy. Eső már csak szemerkél, sétálunk a kertben. Szép kert, szép épület, de nem igazán fog meg. Biztos szép, nekem nem tetszik. Tudom a baj velem van. Talán az a baj, hogy a díszkivilágításhoz használt izzók öklömnyiek, és az lépület minden élén végig ki vannak rakva, oda nem illő színű vezetékekkel és persze mindegyik tiszta galambkaki. Vagy nem szívlelem a sok kordont az épület körül? Kicsit flusztráló. Bármerre mehetsz, mégis kordonok között mászkálsz. Kisgéppel fotózgatok, ha már itt vagyunk azért legyen kép. Francnak hittem megint a söfőrnek? Ehh. A tömeget követve megtaláljuk a bejáratot a palotába. Ó ne, cipőt le kell venni, csak ugy lehet bemenni. Szemerkél, hideg van, sár, nyaff. én ezt most kihagyom. Kivülrős sem fogott meg az eddigiek sem lettek a szerelmeim, szerintem túlélem. Majd sétálgatok a kertben, és fotózok....a kisgéppel. :( (de legalább itt ki van irva, hogy a cipőmegörzés ingyenes....) így is lett, Pifuék bementek én pedig sétáltam a kertben, csináltam pár fotót a számomra érdekesnek tűnő helyekről. Sajnos az elefánton lovagoló munkásokról lecsúsztam. :)
Kedves utasaink, a mai utolsó megálló a Mysore közelépben lévő Garden. Közben útbaejtjük a Gátat. Szép gát, leginkább az a része tetszett, ahová átfolyik a víz. Szép vízesések, nagy pára volt. Nézelődtünk itt, amikor jött egy csapat, és mindenféle szemetet, megmaradt árut, festményt, akármit szórta a vízbe. Nézték egy darabig, hogy "jééé ezek úsznak", majd továbbálltak.
Már sötét volt, mire odaértünk a kertbe, de Pifu megnyugtatott, hogy ki van világítva és szinte az összes kép a neten sötétben készült a kertről. Akkor jó felkiáltással már fordulunk is be a Kert parkolójába. Sok autó. Fura. Kiszállunk, még több ember. Iskolás csoportok, családok, haverok. Á, itt egy sor, beállunk. de ez nem az, mondja Pifu. nem értem, de rövid szóváltás után meggyőz, hogy ez a bejárat, jegyet venni amott kell. Átmegyünk amoda, másik sor, másik sorbanállás. Jegyvásárlás. Hangzavar, kiabálálsok, félreérteések, de megvana  jegy. mindenkié, még a fényképezőké is. Vissza az első sorba. jó hosszú. ó. átvizsgálás is van, jupijé. ma még csak a 100.. Detektor kapu. semmi. srác félrehiv, megkéziellenőrzi a táskám. kinyittatja, nézi, tapogatja. "Laptop van benne?" "Aha" "Eh, ok, go". Ezen a ponton meg kell, hogy állapítsam, a rendszer működik, az emberek rontják el. Nem, nem volt nálam laptop. minek is lett volna? de a sok zsebes hátizsákom egyik alsó zsbében egy teljesen fém kés volt. Megtalálták. Csak nem keresték eléggé. Na nem azért, mert sajnálom, hogy nem vették el. Valszeg nem mentem volna be, ha el akarják venni. Csak megjegyeztem. Azt is, hogy egész nap nálam volt, és több biztonsági kapus ellenőrzésen sem szóltak semmit.
Nahde back to Garden. Bemegyünk, át a hídon. Esik. már megint. A víz közepén már látunk egy szökőkutat kivilágítva. naná, le is fényképezem, háttérben a szinesen kivilágított gáttal. Jó hosszú hídon átmegyünk. Odaát -az igazságot nem, találtuk.:( - sok ember van, és egy irányba mennek. Mivel kivilágított szökőkutak vannak arra, mi is megyünk, de a kevésbé tömeges ösvényen. Még jó, hogy  aszökőkutak ki vannak világítva, az út nem minidg. :) A szökőkutak szépek, olyanok, mint a kivilágított szökőkutak. Nekem kicsit összevissza elrendezésben, de a baj velem van, már rájöttem. Az út végén egy amfiteátrum. sok ember ül a lelátón, a szimpadon pedig egy szökőkút szines zenél, és ugrál. Asszem túl fáradt volntam, hogy mindez a tömeg közepén meghasson. Inkább az embereket figyeltem oldalról egy darabig, aztán visszaoldalogtunk. A hídra való rátérés előtt vettünk egy édes pattogatott kukoricát. Azaz kettőt, 3unknak. Hát édes nem volt, inkább csipős. és odakozmált. De azért elfogyott, bár nem nagyon vettem kia  részem a fogyasztásában. A hídon az oda oldalon közben hatalmas tömeg hömpölygött. tényleg nagy látványosság lehet az a szines zenés szökőkút. Én azért megvárom a Barcelonainál jobbat a rajongással.
A part másik felépben nagoyn sok szökőkút, meg patak van. Természetesen szinesen kivilágítva. Impresszív de, hogy negativ legyek megint, nekem hiányzott belőle a koncepció. így sötétben olyan volt, mintha leraktak volna szöőkutakat, kivilágíották volna őket. Ha egyet néztél, szép volt. de ha többet, akkor inkább zavaró volt a többi mintsem összefüggő. SZivesen megnézném nappal azt a kertet, akkor a szines virágok jobban érvényesülnek, mint a sárga fényben megvilágított piros virág. :) Kijárat, árusoik elhajtása, kocsibaszállás. Már csak 3-4 óra hazáig... Az ut nagyrészét szerencsésen végigaludtam a hátsó sorban, szegény Piufék meg végigizgulátk az egészet, némi halálfélelemmel. Rájóttem, hogy Inidában ugy könnyű túléléni szivinfarktus nélkül az utazásokat, ha alszol és tudatlanul hlasz meg ha baleset van. De hálistennek nincs, mert bár hülyén, de egész jól csinálják a srácok ezt a vezetés dolgot. Bő 4 óra alatt megtettük a kb 160 km-es távot, kifizettüók a söffőr pénzét. -aki kb 1000 Rpval átvágott minket valahol, de nem tudtuk követni, hogy hol, ezt bebuktuk...morc- Ezzel lett vége a napnak. Megrendeltem a taxit másnap 4am-re. Ehhhh.

És hogy miért ne igy csináljuk a városnézést indiában?
azért, mert az európai embernek sok ez a ráakaszkodó, lerázhatatlan, értetlen, fölösleges árus és segítőkész(?) ismeretlen. Továbbá azért sem, ennyi látnivalót nem lehet befogadni. Szerintem képtelenség rendesen megnézni amit akar az ember. Más fáradtan és más frissen... és az utazás is állatkínzás. 6 óra autózás indiában, még utasként is fárasztó lehet...hacsak az ember nem annyira fáradt, hogy inkább alszik a hátsó ülésen bizva abban, hogy ha baj lesz, már nem ébred fel. :) De leginkább az volt a fárasztó és idegileg örlő, ahogy próbáltunk megszabadulni az árusoktól. SZóval ne igy.